A lélek gyümölcsei
Ráday-ház, Budapesten
Építész: Berzsák Zoltán
Szöveg: Dragon Zoltán
Fotók: Hajdú József
Idén adták át az egyszerűen csak református tömbnek nevezhető Ráday-házat, amely magában foglalja a Ráday Felsőoktatási Diákotthont, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karát, a Ráday Gyűjtemény Könyvtárát és Bibliamúzeumát és a Dunamelléki Református Egyházkerület Püspöki Hivatalát. A régi épület és az új ház metszéspontjában kialakított előcsarnok falán Szent Pál Galatákhoz írt levelének sorait olvashatjuk.
A Ráday-ház tárgyalásakor a hűség, illetve a tézis-antitézis ellentétpár egymást kiegészítő és segítő fogalmak. Ugyanis a tervező, Berzsák Zoltán hűséges volt az épület történeti múltjához, miközben önállóan kezelte az építészettörténeti rétegek tanúfalait. Az épület a történelem hű lenyomata, gondosan őrzi a kaszárnya, a dohánygyár és a 18. század közepe óta kialakuló telekhatárok örökségét. A tömb modern kori története a dohánygyár kiköltözésével kezdődött, amikor a református egyház vette meg a telket. A múlt iránti hűség miatt: ugyanis el kellett helyezni a megvásárolt Ráday-gyűjteményt. A szerénység bizonyítéka, hogy az épület megfelel az évszázadok során kialakult városszövetnek, és ezáltal a történeti múlt részévé válik. Az átépítés során szinte műemlékvédelmi gondossággal jártak el, bár nem művészettörténeti, hanem funkcionális építészeti szemponttal óvták meg a régi épület értékeit, ráadásul megőrizve mindazt, amit az eredeti épületből meg lehetett tartani, így a díszterem megnövelt méretét és annak vízszintes osztását, szerkezetét. A díszterem ugyanakkor a korok találkozási fóruma is: a modern tér falait az újragyártott századfordulós falburkoló fapanelek fedik. A teret vízszintesen osztó mély karzaton alakították ki a hangstúdiót, illetve a szerkesztőségi irodákat. Ami pedig a századfordulóstól vagy moderntől eltérő kiegészítés, újragondolás, az kortárs – ahogyan a műemlékvédelem szabályai diktálják.
A tervezés során szükség volt a békesség és a türelem ajándékára, hiszen az egész folyamat a járvány idejére esett. A leendő épület kereteit a felhasználókkal együtt alakították ki: a dialógus során meghatározták a funkciók egymáshoz való viszonyát – és az épület megjelenését is.
Az épület szerényen ágyazódik a városszövetbe, az övpárkányok és a zárópárkányok a szomszédos bérházhoz igazodnak, a Püspöki Hivatal épületének manzárdteteje pedig a záradékvonalat érinti. A ház református módon jó, azaz önfenntartó: a kollégiumi negyedik emelet a vendéglakások szintje, ami szállodai részként is működtethető. Az energiaellátás is az önfenntartást segíti, hőszivattyúk, napelemek támogatják az energetikát.
Építtető: Dunamelléki Református Egyházkerület, Balogh Zoltán püspök, Veres Sándor főgondnoGeneráltervezés: 4 plusz Építész Stúdió Kft.
Vezető tervező: Berzsák Zoltán
Építész munkatársak: Konyha Katalin, Csintalan Csongor†, Seres Eszter, Rácz Noémi, Szvák Dorottya, Berzsák Barna, Eperjesi Blanka
Történeti homlokzat: Gerák Miklós
Belsőépítészet: Ignácz Erika
Kert- és tájépítészet: Tézli-Szabó Franciska
Infografika: Zetelaki Eszter
Tartószerkezet: Puskás Balázs, Kerényi Márton
Épületgépészet: Érces Norbert, Herczeg Levente
Épületvillamosság: Kánai Gábor, Kánai Barnabás
Világítástervező: Károlyi Nóra
Tűzvédelem: Érces Gergő
Akusztika: Fürjes Andor Tamás
Környezetvédelem: Bérczi Gábor
Közlekedés: Szabó Zsolt
Lift: Benka Csaba
Konyhatechnológia: Földi Gergely
Épületautomatika: Bundy Tamás
Beléptetés, RFID: Sipos István
Projektmenedzserek: Seres László, Mátyás Evelyn Csilla
Kivitelező: Laterex Építő Zrt.