BudaPrés Cider, Etyek

Építész: Bordás Péter
Szöveg: Szuhanyik Marcell
Fotó: Bujnovszky Tamás

Az etyeki Budaprés 2017 óta foglalkozik ciderek készítésével, és a műgond, amivel kezelik a műfajt, az apró részletekre is kiterjedően megmutatkozik. A döntés, hogy épületük megálmodója a BORD építésziroda legyen, betudható a tervező cég borászatokat érintő tapasztalatának. Ők tervezték a Tokaj-hegyaljai Sauska pincészetet és Holdvölgy borászatot, a szekszárdi Lajvér borházat, vagy itt, az etyeki Öreghegyen maradva: az Etyeki Kúriát. A forma ez utóbbi előképeiből merítkezik, ám az épület kiinduló tömege a pincékben sorokban stócolt hordók formailag redukált képét idézi. Egy érdekes kettősség a horizont mentén osztja az épületet. A horizontvonalon elhelyezkedő, térfalakat összekötő vasbeton áthidalótól fölfelé tekintve képletesen a hordókba nézünk, látjuk a fa belsőt, az aranyló matériát, a buborékokat és a vénasszonyok nyarán a szüreti kalákát záró naplemente melegségét. Ezen vonaltól lefelé azonban az emeletivel azonos, szinteken átívelő geometriát a borkészítés modern világának anyagai, felületei és terei értelmezik újra. Az épület főhomlokzati látványában tradicionális és modern e kettősségét fedezhetjük fel.
A fényképeket látva a helyszínen valami monumentálist várnánk, ám a térkövezett utcán gurulva az épületcsoport meglepően szerénynek – egyben hallatlanul érdekesnek – tűnik. A parkolóban érkezik meg a valós tömegérzékelés, és a bejárattól pár méterre érezzük igazán át a méreteket. A korábban említett részleti finomságok már itt megnyilvánulnak: száz éves hordók dongái képezik az ajtók fogantyúit, és ennek tapintása az első testi kapcsolatunk az épülettel. Belépve érthetővé válik, hogy a 45°os tömegelforgatás egy tökéletesen bevilágított teret adó, sötét sarkok nélküli koncepció esszenciája, ahol a szolid alapterület kompenzációt nyer a horizontális teresedésekben. A döntött geometriájú falak így nem érződnek tereket elválasztó kontúrszerkezeteknek, sokkal inkább a teljes magasságú nyílászárókon túl látható lankák vonalvezetését visszahangzó modulációs térelemekké válnak.
Az enteriőrben a biofil kutatások által ideálisnak megállapított 50% körüli a faburkolatok aránya. A másik lényeges környezetpszichológiai tényező a zöld szín alkalmazása, melynek látványa pezsdíti a kreatív teljesítményt. Ezt a közösségi helyiségekben a természetre való rálátás, a mosdók tereiben pedig a burkolat biztosítja. Említést érdemel még a nagymértékű természetes fény enteriőrbe invitálása. További tetőbevilágítók segítik a tér egészének homogén megvilágítását, így a robusztus épületszerkezeti anyagokból kialakított, szögletes geometria transzparens, kellemes, játékos hatást kelt.
A föld alatt megbúvó üzemi helyiségek lineáris térsorolással és ezek mellett elhaladó közlekedő segítségével követik le a ciderkészítés folyamatát. A gyümölcs érkezése, préselése és erjesztése félig nyitott, árnyékolt téren történik. Az üzemi szint legbelső falánál elhelyezkedő lépcsőn jutunk a vendégszintre. A kóstolótérbe érkezés előtt léphetünk a hordók helyiségébe, amely a vendégtérhez üvegfallal csatlakozik és annak toldásaként jelenik meg.

Generáltervezés: BORD Építész Stúdió
Felelős tervező: Bordás Péter
Építészek: Benke Róbert, Hompók Zsófia, Kracker Csilla, Kulcsár Emese, Mezey Tamás, Tolvaj Tamás
Tartószerkezet: Fekete Szabolcs
Gépészet: Hollókövi Zoltán – BORD Épületgépész Stúdió
Belsőépítészet koordináció: Nagy Orsolya, Lente Ildikó – DVM Group
Kertépítészet: Waldmann Andrea – BORD Építész Stúdió
Megbízó: BudaPrés Kft.