Építészek: Zoboki Gábor, Csiszér András
Szöveg: Kovács Csaba
Fotók: Palkó György

Egy világkiállítás mindig óriási építészeti lehetőség és kihívás, ugyanakkor óriási építészeti-esztétikai veszély is. Az egymást túlharsogni kívánó pavilonok rengetegében nem könnyű a megfelelő hangot, stílust eltalálni. Olyan ez egy kicsit, mint amikor az összes kisdiák egyszerre akar felelni a tanító-néni kérdésére és egymást túlharsogva akarja a saját válaszát hallatni. Könnyen hangzavarrá válik, így végül a sok pozitív szándék egymást oltja ki.

A magyar pavilon domináns anyaga ragasztott fa, ami színben és anyagban jól kapcsolódik Fujimoto nagy kerekéhez, ez a pavilonnak extra erőt ad. Az is jó döntés, hogy más anyagok is megjelennek, festett acél, üveg, és egy érdekes – a tengeri szélben örökké mozgó, árnyékot is adó –, színben jól kitalált és a fa felületekkel harmonizáló minizászló-erdő. A pavilon több bontott tömegből áll, és az aszimmetrikus cour d’honneur-be helyezett látogatói utak mellett maradt hely virágos, kamillás rétet idéző dimbes-dombos kertre is. Ez kimondottan kellemes, mivel a pavilonba bejutni vágyó látogatók így egy barátságos, megnyugtató közegbe kerülnek. A látogatók célja bejutni egy kupolatérbe, ahol a fő esemény zajlik: a magyar és japán népzenei hagyományban egyaránt fontos pentatóniára épített, dramatizált zenei szeánsz megélése. Az elsötétített térben körben ülő közönség fókuszában egy különös viseletbe öltözött énekesnő szólaltat meg népdal-átiratokat, fényelemekkel is gazdagított igen hatásos módon, amely alkalmas az eseményen összejött közösség megszólítására.

A kupolatér belülről teljesen semleges „black-box” stílusú, fénypontokkal csillagos eget felidéző, kívülről azonban kosárfonásra is emlékeztető csavarodó geometriával vízszintesen összefűzött fatartók alkalmazásával jellegzetes megjelenésű. Ez telitalálat, mivel olyannyira karakteres elem, hogy kitűnik a formai-vizuális sokféleségből, nyugodt, mégis dinamikus, centrális, tradíciókra utal, de megfogalmazása mai. Még a Fujimoto-sétány tetejéről, több száz méter távolságról is jellegzetes, érdekes és vonzó képet mutat, ami felismerhető és jól megjegyezhető.

Az épület másik fő eleme is karakteres: kissé rakoncátlan hasáb formákból épül fel, színeiben, tömegében, szerkesztésmódjában sikeresen ellenpontozza a kupolát, az örökké mozgásban lévő árnyékoló zácslócskáival sejtelmes megjelenést mutat, és a belsejében jól integrálja az összetett kiegészítő téri funkciókat: étterem, lobby tér, VIP-tárgyaló, minikonferencia-terem és egyéb szükséges téri egységek.

Megrendelő: EXPO 2025 Magyarország Nonprofit Kft.
Generáltervező: ZDA-Zoboki Építésziroda
Felelős tervező: Zoboki Gábor DLA habil.
Design vezető építész: Csiszér András
Projektvezető építész: Silvester Csaba
Építészek: Kiss Laura, Cserháti Csinszka, Fekete Ferenc, Iványi Réka, Reppert Béla, Gyöngyösi Eszter, Zöllner Zita, Peller Dorottya, Salamin Fanni
Tájépítészet: Balogh Andrea, Majoros Csaba – 4D Tájépítész Iroda
Tartószerkezet: Puskás Balázs – Terraplan ’97 Mérnökiroda
Épületgépészet: Gáspár Tibor, Béres Krisztián – Körös Consult Zrt.
Épületvillamosság: Balázs Judit – Artvill Mérnöki Iroda
Épületszerkezetek: Takács Balázs – FRT Raszter Építésziroda
Teremakusztika: Federico Cruz-Barney – STUDIO DAP, Paris
Színháztechnológia: Tompai Zsuzsa – Színházterv Kft.
AV technológia: Kontra Márk – Bolite Kft.
Konyhatechnológia: Eke László
Épületakusztika:  Arató Éva – Arató Akusztika Kft.
Gépészeti akusztika: Józsa Gusztáv – Józsa és Társai 2000 Kft.
Látványtervezés: Lipka József – The Greypixel Workshop Kft.
Japán partnerépítész: So Kikaku Sekkei Co. Ltd.