Neue Galerie, Wiener Neustadt

Építészek: Matija Bevk, Vasa J. Perović
Szöveg: Götz Eszter
Fotók: David Schreyer

Wiener Neustadt, azaz Bécsújhely valamikor a Habsburg-birodalom katonaképzőjéről volt híres, itt működött a Mária Terézia által 1752-ben alapított tiszti akadémia. Ennek közelében húzódnak az egykori híres védőfal maradványai és egy részükön hatalmas, boltíves kazamaták. Itt jött létre a szlovén Bevk Perovic építésziroda tervei nyomán a város új kulturális színtere, a Neue Galerie.
A Bahnhofstrassétől délre, a Katonai Akadémia és a vasútállomás között álló erődfalak ma szinte befurakodnak a városi parkba. A fal legrégebbi szakaszai a 12. században, a kazamaták pedig a 16. században épültek. Utóbbiban tárolták a várost védő hadászati eszközöket, és itt gyűltek össze a védők egy-egy ostrom előtt. Johann Tscherte tervei alapján 1551 és 1557 között egy korszerű bástya- és kazamatarendszer született, zegzugos föld alatti terekkel. A pincéket később, a 19. században egy sörgyár raktárának használták, a második világháborúban óvóhelyként tett jó szolgálatot. Viszonylagos épségben maradtak meg a 21. század elejére, mivel felül 7 méter vastag talaj védte a pincerendszert. Ezzel azonban a városlakók tudatából is kikerült ez a hely – régóta használat nélkül, hulladéktérként ásítozott. A városvezetés 2016-ban úgy döntött, hogy kulturális funkcióval újraéleszti ezt a nem túl nagy területű, de rendkívül jó adottságokkal bíró helyet, és nemzetközi pályázatot hirdetett az erődrendszer kulturális célú újrahasznosítására. A versenyt a szlovén Bevk Perović építésziroda pályaműve nyerte meg, majd megépülte után, 2019-ben a Neue Galerie kortárs kiállítótér és a felújított kazamatarendszer elnyerte a Piranesi-díjat.

Generáltervezés: Bevk Perović Arhitekti
Építészek: Matija Bevk, Vasa J. Perović
Építész munkatársak: Johannes Paar, Christophe Riss, Mitja Usenik, Blaz Goričan, Irene Salord, Maša Kovač, Juan Miguel Hererro, Vid Tancer, Andrej Ukmar
Megbízó: Wiener Neustadt városa