Újragondolt fűtőház, Libčice

Építész: Patrick Hoffman
Szöveg: Botzheim Bálint
Fotók: BoysPlayNice

Ha valaki a hírekben egy ipari csarnok elkészültéről olvas, lapot húz rá, hogy amit látunk: egy szürke doboz. A technológia szigora – nyugtatnánk magunkat. Ehhez képest a 146 évvel ezelőtt a csehországi Libčicében megépült csarnok téglaarchitekúrája ma igazi élményt jelent. A csavargyárat 1872-ben alapította a Cseh Acélipari Szövetség – gazdaságossági megfontolások alapján – a Prága–Drezda vasútvonal mellett. A helyszín a Prágától alig 20 kilométernyire, a Moldva folyó egyik kanyarulatában, természeti szépségekben bővelkedő terület.
Fénykorában a szomszédos Libčice községből közel 1600-an jártak ide dolgozni. Leépülése után hamar romlásnak indultak az épületek. A természet is visszahódította azt, ami az övé. Ha egykor pőrén is állt itt az üzemi terület, ma kifejezetten jót tesz a kontrapunkt, hogy az épületeknek zöld lombok adják a hátteret. Egy elhagyott ipari létesítmény mindig gondolkodásra késztet: vajon mire használták, milyen élet zajlott itt? Mivel lehetne újra megtölteni az üresen kongó tereket? Az újbóli felhasználás nagyban függ attól, hogy sikerül-e új – legtöbb esetben az eredetitől eltérő – funkciót találni az épületnek. A MÉ hasábjain bemutatott modellek közül néhányat kiemelve említhetnénk a Millenáris parkot (MÉ 2002/1), az esseni Zollverein épületeit (MÉ 2010/6), vagy a kohászat romjain újjáéledő ózdi filmtörténeti parkot (MÉ 2016/4) mint az ipari rekreáció sikeres példáit.