Kozma Ferenc Mezőgazdasági Technikum sportcsarnoka, Mezőhegyes

Építész: Katona András
Szöveg: Mánya Kristóf
Fotók: Czabán Máté

Mezőhegyes alig négy kilométerre fekszik a román határtól, ami önmagában kijelöl egy sajátos és korlátolt, azaz nehezen meghaladható történeti fejlődésirányt. Mozdulatlannak hat minden s ez a mozdulatlanság az, ami az úgynevezett centrumból érkező számára perifériává teszi a perifériát: mintha a nyugalom valami értékfosztó képző volna egy hely, egy vidék viszonyában. A Kozma Ferenc Mezőgazdasági Technikum épületegyüttese mintha éppen ezeket a viszonyrendszereket akarná felülírni. Olyan fajta építészeti minőséggel találkozunk itt, amiről elsőre kritikus hübrisszel azt gondolnánk, miért pont ide van erre forrás, s majd önkritikát gyakorolva ráismerhetünk: éppen ide kell legyen erre forrás. Egy régi, 18. századi ménesgazdaság helyén járunk. Klasszicizáló gazdasági épületek hosszú, tágas ortogonális rendszerben telepítve, egy eltűnt világrend mementóiként, melyek most egy mezőgazdasági szakközépiskola tantermeinek és műhelyeinek adnak helyet a lehető legigényesebb épített környezetként. Egy nagy féltéssel gondozott mikrokozmoszt látunk itt: ha úgy tetszik, egy mini-Oxfordot, ahol az építési program keretein belül megteremtődik egy önmagával harmonizáló belső világ, amely rendeltetése szerint esélyt ad az ott tanulóknak az alapvető társadalmi lehetőségeiket meghaladó, felülíró élet megalapozására. 

A sportcsarnok architektújára szokatlanul magas minőséget képvisel. Mint a kortárs építészetben oly sok példánál, az épület vizuálisan itt is inkább egy felnagyított tárgyként viselkedik, semmint „valóságos” házként. Elrugaszkodik a földről, épülettömege vizuálisan csak négy rövidebb szakaszon csatlakozik a talajhoz, egyébként egy folytonos üvegfelület választja el tőle. Szerkezetét és építészeti kompozícióját kirajzoló szimmetriái csak madártávlatból válhatnak adekváttá, egy, a hétköznapi használat közben nem elérhető pozícióból. Homlokzati kialakítása a már hagyományossá vált és unalomig ismert ütemgyakorlat: lamellák soroltatnak egymás mellé – csak ezek a lamellák itt éppen tartószerkezeti pillérnek is alkalmasak volnának, s ezeket az épület léptéke miatt nem lehetett kisebbre venni, a vizuális koherencia megőrzésének érdekében. Belső terei pedig egy mindent felülíró élményt hoznak létre. Az osztatlan térből, melynek térfalai alig vannak, a kinti látvány integráns részévé válik a belsőnek – különösen a nyugati harántoldalon, ahol a küzdőtér bordásfalai és a kert zöldfelülete vonalszerűen, átmeneti felület nélkül találkozik. Belülről gyakorlatilag nincsen épület, építmény – csak egy nagyvonalú és elegáns, környezettől védelmező héj van.

Generáltervező: DAW Építész Stúdió 
Vezető építészek: Katona András, Vámos Zoltán, Sófalvi Örs Ákos
Építészek: Visy Bálint, Rompos László, Kacsoh Gábor
Belsőépítészet: Zakariás András, Zakariás Tamás
Tájépítészet: Majoros Csaba, Balogh Andrea – 4D Stúdió
Generálkivitelező: Build-it Mérnökiroda Zrt.