BCE Campus Székesfehérváron

Építészek: Kalo Emese, Szabó Eszter, Pásztor József
Szöveg: Vukoszávlyev Zorán PhD
Fotók: Danyi Balázs

Székesfehérvár legsűrűbben lakott városnegyede közvetlen szomszédságában, a történeti Budai út „túloldalán” már sok részre szakadt az egykoron katonás rendben álló épületek alkotta csoport. A telkek szerinti intézményi magánosítás és teljes szanálással megalapozott kereskedelmi-szolgáltatási funkciók mentén a legstrapabíróbb szállás- és parancsnoki épületek talpon maradtak, a szerencsésebbek élő funkcióval, közösségi életterekként funkcionálnak. A legtermészetesebb hasznosítások egyikének – a terek méretrendjéből adódóan – az oktatási intézmények tűnnek, ezek itt jól integrálhatók. Az adaptálhatóság mértéke az igények megfogalmazásakor már definiált végeredményt jelent(het) – ami itt Fehérvárott a laktanya utolsó hírmondó épületeinél egyensúlyt mutat.
Az egykor hatalmas területet elfoglaló városszéli laktanya épületeinek sorsa „helyi ügy”. E közösségi irányba mérhető felelősség-szint (úgy tűnik, itt) elégséges is volt az épület(ek) arányos újrahasznosításának mértékét megadni. Kellett persze a bevezető sorokban már említett kimért megbízói szándék, és a lehetetlenségig lelakottnak tűnő épület(ek) erős karaktere is – de ne felejtsük el végre-valahára, hogy egy építészcsapat is, akik a lehetőségekhez mérten (és nem elbújva a hatósági kényszer szigorúságos szellemképe mögé) mértékletességben tartották (együtt) a beruházási szándékokat. A főút felőli „A” épületet a korábbi tulajdonos már oktatási létesítményként felújíttatta, ami a standardot meg nem haladó esetlenségeivel alapképletet mutatott fel a két éve képbe lépő ’alapítványi’ Corvinus Egyetem reális lépték további fejlesztésének. A hagyományosan pavilonos elrendezésű monarchiabeli laktanya léptéke szerint a hasonló volumenű, mindaddig magára hagyatott „B” épület tehát (meghaladható mintával, de) „csak” duplikálni kellett, ami e második épületnél leginkább újabb általános oktatási és speciálisabb felszereltségű infokommunikációs laborokat jelentett. Nem történt hát más, mint a legtermészetesebben haladt a folyamat: a ház azt adta, amit (fizikailag) tudhatott, az építész azt csinálta, amit (etikailag) tehetett, a megbízó jól tudta, hogy a ház mit tudhat – amit egy jó építészcsapat kezébe adott megvalósításra. Mindezen eddigi „okosság” egy nagyon katonásan végigvitt belsőépítészettel jelenik meg: ahol kell, jól tűrt (de még minőségi) anyaghasználat jelenik meg, informatikai felszereltségében nagyon magas mércével dolgozó oktatás-technika került be a termekbe (a speciális fény-szobáról nem is beszélve, mely viselkedéskutatási vizsgálatok lefolytatására alkalmas audiovizuális info-labor), és praktikus-igényes bútorzat mellett a minden-kütyüt integráló felületek-álmennyezetek minőségi kialakításúak.

Építészek: Kalo Emese, Szabó Eszter, Pásztor József – Építész Kaláka
Belsőépítészet: Göde András, Kéry Balázs
Statika: Facskó Gergely
Épületgépészet: Erhardt Péter
Elektromos tervezés: Rajkai Ferenc