Családi ház, Szentendre

Építészek: Fábián Gábor, Juhász Veronika
Szöveg: Valkai Csaba
Fotók: Juhász Veronika

A telek és a tervezők jól megtalálták egymást. A Bükkös-pataktól délre és a főutcától keletre eső terület régóta alussza Csipkerózsika-álmát. Előnyös fekvése ellenére még nem fedezte fel a nagyarányú építési kedv, az Apor-hídról lefordulva nyomban egy különös, úgy maradt, keserédes, sűrű szövésű falusi miliő árad mindenből. Átalakított, majd lelakott hajdani (első) zsinagóga, évtizedek óta felújításra váró egymenetes parasztházak sora, felszórt kavicsos utcák. Kisméretű maradványtelek, kellemetlen, L-alakú formával, ráadásul úgy, hogy a szára mélyen a maradványozó szomszéd mögé hajlik. Így válik az a hátsókert hátsókertjévé. Elöl egy beteges cseresznyefa, ami itt már, mondhatni, érték. Magas tűzfalak, méretrendből fakadó feszesség és egy veranda délről, ami szintúgy már a szomszédé.
Ahogy finoman ível itt az utca, ahogy a hajlatra rásimul egy ék alakú kis tér, ennek a térnek a telken van a gyújtópontja! S ott, a tér csücskén túl, a fűzfa lombja mögött, ott a gát, s mögötte a Dunába szaladó, Bükkös adta messzeség! Innentől a ház lehetne egy tipikus Arkt vagy Projectroom termék, a megszokott, hagyományból eredeztetett, a közegébe rafinált módon illesztett, feszesen szerkesztett lakóház-objekt, annak mindenféle téri és anyagbéli jelkulcsával. Mert ezt mutatták az elmúlt 15 évben, amikor másnak építettek. De itt most másról van szó. Az, hogy az építés szokásos hármas szerepköréből legalább kettőt lefed a Juhász-Fábián páros, hogy a döntések sora lényegében az övéké és maguké, olyan kapukat nyitott meg számukra, amiken még a jó ízlésű megrendelők legjava sem ment volna át. Kezdve mindjárt azzal az effektív kapuval, ami úgy húsz éven keresztül még az akkori kert határában állt.
A maguknak való építés szabadsága teszi le a házat az L-forma metszéspontjába, a kis kertet két még kisebbé bontva és ez által újrafogalmazva. Ez a szabadságfok nem építi meg az ilyenkor elvárt külső átmeneti tereket sem, hogy a fű a belső tér padlójáig érjen, totálissá téve így a zsebkendőnyi kerteket. De ez a szabadságvágy ereszti el a klasszikus bejárati ajtót és az utána következni szokott zugtereket, hogy a lenti egybetér lényegében a kis alapterületű ház kontúrjára feszüljön ki. És természetesen ez a szabadságérzés duplázza meg a korlát nélküli lépcső-térosztót, mely egyúttal a nulla négyzetméter közlekedő területért is felelős a házban.

Építészet, belsőépítészet, bútortervek és bútorgyártás: Fábián Gábor DLA, Juhász Veronika – projectroom