Szárítóműhely, Debrecen

Építészek: Falvai Balázs, Török Dávid
Szöveg: Szederkényi Lukács
Fotók: Szentirmai Tamás

2014-ben kezdődött az a szakmaközösségi tervezés, amely Debreceni Egyetem építészhallgatóival zajlott, és a város belső részében álló egykori Tímárház értékmentésére irányult. 2024-ben a Tímárházból kialakított Szárítóműhely új közösségi térként született meg, a hallgatói pályázatból Falvai Balázs és Török Dávid vezetésével a dmb műterem Debrecenben végzett kollégái készítettek építészeti terveket. Az eredmény a kortárs kézműves esztétika jegyében, a hallgatók-tervezők saját kezű munkájával jött létre.

A műhely teréről, építészeti jellegéről sokszor gondolkodtunk a saját munkáink kapcsán. Mit ad, adott hozzá az építészeti és tervezési folyamatainkhoz? Műhelyünk lényege a puszta létéből fakadó nyitottság. Az, hogy van ez a tér, önmagában biztosította a lehetőséget, gondolataink fizikai formába történő alakításához. Minden tér kezdetben üres, ez az, ami az embert motiválja az alkotásra. Egy befejezett, berendezett tér egyértelművé válik. Ezért, hogy elkerüljük ezt az egyértelműséget, vagy egyszerűen az idő és anyagi lehetőségek hiánya miatt, mi sem fejeztük még be műhelyünk építését.
Ez egy folyamatosan változó tér, ahol az eszközök, szerszámok és anyagok interakcióba kerülnek. Az egyes munkafolyamtok, mint vágás, csiszolás, összeillesztés, majd a takarítás, váltják egymást. Kész tárgyak, félig kész tárgyak, alapanyagok és a maradék. A maradék mint a funkcionális folyamatokból kikerülő, felszabadult elem, ellentétben, feszültségben áll a kész, kötött funkciót kapott tárgyakkal és a gyakorlati használati lehetőséget magában hordó alapanyaggal. Tárgyi világok épülnek fel, majd tervezett helyükre kerülve, a műhelyt elhagyva ezek a világok összedőlnek, hogy újra kezdődhessen egy másik világ teremtése. Újra és újra. A műhelyben készülő tárgyaknak nincs berendezett helyük, ezért útban vannak, akadályként jelennek meg. A műhelyek terét sokszor átjárja valamilyen építészeti igénytelenség. Ezt a jelzőt ritkán használjuk pozitív értelemben építészeti alkotásra. Az, hogy nincsenek nagy igényei, mind fizikai, mind szellemi értelemben, fontos része lehet egy közösségi műhelynek. Most látva a debreceni egyetem diákokkal közösen tervezett és nagyon kis költségvetésből megépített műhelyházát, ami egy régi tímárházból lett kialakítva, újabb motivációt ad számunkra a műhely teréről való gondolkozás folytatásához.

Projektgazda: Építészmérnöki Tanszék, Debreceni Egyetem Műszaki Kar tanszékvezető: Szentirmai Tamás DLA
Hallgatói tervek: Szuszik Dóra, Zbiskó Éva, Zsirnamenszki Tamás
Konzulens: Falvai Balázs DLA
Építész tervezők: dmb építész műterem, Falvai Balázs DLA, Török Dávid DLA
Építész munkatársak: Soltész Angéla, Riczu Csaba, Táncos Anna, Korhán Marcell, Skrabák Júlia