Emléktér Tar Lőrinc víziójának

Építész: Sisák Gábor
Szöveg: Mizsei Anett
Fotók: Hlinka Zsolt

Történelem, táj, egy bő félezer éves udvarház romjai és a helyi közösség kapcsolatrendszere alakította ki a „pokoljáró Tar Lőrinc” legendás történetét bemutató kiállítóteret. Sisák Gábor és munkatársai a megfoghatatlan, a múltbeli legenda nyomán elindulva bontották ki építészeti koncepciójukat: egy félezer éves udvarház romjaiból jött létre a középkori helyi legendát bemutató kiállítótér. A dombok között álló egykori udvarház az 1500-as évek közepén elpusztult, az 1980-as években történt meg a terület régészeti feltárása. Az egyetlen, állva maradt északnyugati homlokzati faldarabot azóta megerősítették, a ház alapfalait kőből visszarakták, így ma a réten kirajzolódik a két impozáns, egykor kőboltozatos terem alaprajza és jól kivehető a pincelejáró is. A lejtős mező aljában épült meg a legendában szereplő barlangot jelképező kis objektum. Keskeny járaton át közelíthetők meg a föld alatt nyíló különböző kiállítóterek. Végighaladva rajtuk egy két szint magas csonkagúla terébe jutunk. A szintkülönbség és a félhomályos tereken át megtett út révén teljesen új perspektívából pillantjuk meg az udvarház maradványait. Fényinstallációk és szimbolikus alakok vezetik majd végig a látogatót a tereken. A kiállítótér egyik legfontosabb értéke éppen az, hogy az erős szimbolikus mondanivalót képes kortárs építészeti eszközökkel átadni.

Vezető építész: Sisák Gábor
Építész: Telek Andrea
Tartószerkezet: Bókáné Bakos Mária
Épületgépészet: Klagyivik Csaba
Épületvillamosság: Szpisák János
Tűzvédelem: Hársfalvi László