Sauska Tokaj borászat, Mád

Építész: Bordás Péter
Szöveg: Tuczai Rita
Fotók: Hufton+Crow

A Padi-hegy a Zempléni-hegység előretolt kis gejzírkúpja, kiváló szőlőtermő terület. Földrajzi fekvéséből eredően a hegyvidék és a folyók által épített ártéri síkság találkozásának kitüntetett pontja. Körbeveszi a bortermelő kultúrtáj elevensége, mögötte hegyek, előtte a messzeségbe nyúló lapály. E festői szépségű hely pompás szőlődűlői felett lebeg a Sauska Tokaj borászatának futurisztikus objektuma. Az egymásba metszett, 36 méter átmérőjű, lapos kelyheket idéző, vasbeton szerkezetű épület oly természetes eleganciával és könnyedséggel van jelen e szelíd tájban, mintha csak oda termett volna. A kelyhek billenése a hegyoldal lankájának szögét követi, a födémeken borzas vadvirágok nőnek. Épületszemei a lejtőíveket követő párhuzamos szőlősorok közül egy absztrakt kompozíció időtlenségével néznek a tájra, és hívogatják az innovatív borászat és hozzá kapcsolódó gasztronómia iránt érdeklődő látogatókat. Az objektumnak a felszín felett látható, tisztán fogalmazott, karakteres gesztusokkal szerkesztett egységei a vendégfogadás, gasztronómia, borkóstolás helyei. A hegy gyomrában rejtőznek az irodai és technológiai terek. Az épület felé vezető út a szőlőültetvények teraszai közül indul, a parkolók feletti szakasza a dísznövényekkel beültetett rézsűk között visz a hatalmas üvegfelülettel fogadó bejárati öböl felé. Az üvegfal ölelő karjai felfutnak a rézsűkre, a tér beszippant a hegyhát felszíne alatti elegáns, tágas, fénnyel átjárt fogadótérbe. A belső tér kínálta harmonikus forma- és látványvilág, a természetes anyagok minőségének tapintható izgalma szemlélődésre készteti a látogatót. A hegy gyomrát átjárja a természetes fény, a szőlőszemek érését lekövetik a kárpitok és festmények színei, a szőlősorok párhuzamai visszaköszönnek a tárgyak és épületelemek felületeinek fel-felbukkanó bordázottságában. A vendéglátó terekhez vezető, felülről bevilágított átjáró fehér kőfelületének barázdái az objektum keletkezéstörténetének fejtésnyomaira hivatkoznak.  

A hegy gyomrának termodinamikai védettségét kihasználó, kör alaprajzú látványpincéket a vendéglátó terek gömbszeletei alatt alakították ki. Födémjeik az alámerülő homorú gömbsüvegek, melyeket párhuzamos körívekre szerkesztett, haránt irányú acéloszlopok rendjei támasztanak alá. A pincefalak vasbeton hengerpalástjai nem hordoznak födémterheket, a gömbsüvegekhez egy körbefutó hatalmas üvegsávval kapcsolódnak. A tér inverz kupolájú rotundára emlékeztet, hangulata áhítatot kelt. E fénnyel átjárt föld alatti terek adnak helyet az erjesztési és érlelési folyamatokhoz szükséges, koncentrikus körökben elhelyezett acéltartályoknak és hordóknak. A hatalmas fémtartályok és üvegtáblák visszaverődő fényeinek vibrálása közepette a fahordók, agyag amfórák és beton gömböcök meleg színű, matt felületein megpihen a gyönyörködő tekintet. A „doboz” szerkezetű gazdasági udvar és a szőlőt fogadó rámpák külön dilatációs egységet alkotva kapcsolódnak a földfelszín alatti technológiai térhez. 

Építtető: Sauska és Társa
Generáltervező: BORD Építész Stúdió
Felelős tervező: Bordás Péter
Koordináló építész: Kracker Csilla
Építészek: Benke Róbert György, Damásdi Fruzsina, Gulyás Róbert, Keresztesi-Angi Ágota Melinda, Kéki András, Móser Balázs, Püspöki Györgyi, Tolvaj Tamás, Zih Kata
Belsőépítészet:  Tihany Design, Alessia Genova and Adam D. Tihany
Épületgépészet: BORD Épületgépész Stúdió, Hollókövi Zoltán
Szerkezettervezés: Hydrastat Mérnöki Iroda, Dezső Zsigmond
Kert- és tájtervezés: Gardenworks, Kuhn András
Bejárati kert: Barry B. Britton