Általános iskola bővítése, Visegrád

Építészek: Tamás Anna Mária, Kovács-Andor Krisztián
Szöveg: Götz Eszter
Fotók: Palkó György, Kovács-Andor Krisztián

Visegrád a kétezres évek elején kezdett kinőni abból a településből, amely sokáig csak az „élő középkor” helyszíne volt. Mátyás palotájának maradványai és a sok évszázados emlék mellett az 1800 lélekszámú település egyre inkább magára talált. Ennek újabb jele a központjában frissen elkészült iskolabővítés is.
Valódi főtér híján a Duna-partra futó Rév utca és az arra merőleges Fő utca kereszteződésében sűrűsödik minden olyan helyszín, ami a helyi közösség életében fontos: a templom, a Városháza és az iskola. Utóbbi főépülete eredetileg középkori lakóház volt, a török kor után Visegrád első templomaként szolgált. A Rév utcai front másik tömbje egy száz éves, meglehetősen rossz állapotú lakóház volt, ezt most elbontották, és a helyére került az új iskolaszárny a főbejárattal. Az együttes része az 1980-as években Makovecz Imre terve alapján épült, impozáns méretű, fachwerkes oromzatú tornacsarnok, amely a maga módján hozza vissza a középkori város karakterét. Ebben a beszorított téri helyzetben, mindössze 1200 m2-en kellett kiszolgálni az építész tervezőknek, Kovács-Andor Krisztiánnak és Tamás Anna Máriának mindazt a funkcionális igényt, ami az iskola programjából adódott, egy olyan épületben, amely nem terheli tovább az amúgy is sűrű központot, és a középkori hangulathoz is illeszkedik. Ráadásul a két korábbi épületet új egységbe kellett foglalni úgy, hogy a közöttük nyíló, nem elég nagy szabad tér kielégítse a diákok mozgásigényét a szünetekben. Az eredmény az utca felől nem olyan látványos, inkább belesimul az összképbe – ám annál többet mond az udvar felől nézve. A három tömb – a megmaradt főépület, a tornacsarnok és az új szárny – finoman öleli körül az udvart. Az új rész hosszanti homlokzata fa pengepillérekkel tagolódik, mögötte üvegezett „tornác” húzódik, amelyik jó időben egybenyitható az udvarral, ekkor egy kitáguló, kint-bent térré alakul át, az udvar az épület szerves részévé válik. Különös szépsége ennek a fa pengefalas megoldásnak, hogy a két építész által tervezett, évekig remekül kihasznált, de 2021 telén porig égett közösségi pavilon hasonló szerkezetét titkos emlékképként őrizte meg. Aula kialakítására a szűkös helyen nem volt lehetőség, de a tornacsarnok mérete és befogadóképessége átveszi ezt a szerepet, itt tudják tartani a nagyobb ünnepségeket, összejöveteleket.
A földszinten az alsó tagozatosok, az emeleten a felsősök tantermei is a szaktermek, laborok helyezkednek el, valamint egy nagyobb, kétszintes kialakítású, galériás művészeti terem, amelyik kisebb rendezvényeket is be tud fogadni. Az emeleti folyosó is galériás lett, ettől szellősebb, kellemesebb, mint egy egyszerű közlekedő. A tetőtérbe került a három kisebb zenei gyakorlószoba, egy nagyobb nyelvi csoportszoba, a művészeti terem galériája, valamint raktárhelyiségek és a gépészet tere. Erős színek és egyszerű geometrikus formák uralkodnak mindenütt, ugyanakkor az öltözők terében kialakított kis kuckók – némelyikben az iskola névadójától, Áprily Lajostól származó verssel – és az osztályonként különböző alapszínek otthonossá, a felületeken megjelenő grafikák pedig játékossá varázsolják a mindennapok hangulatát.

Generáltervezés: A+ Építész Stúdió Kft.
Építész és belsőépítész tervezők: Tamás Anna Mária DLA, Kovács-Andor Krisztián DLA
Építész munkatársak: Bánfalvi Zoltán, Engert Andrea
Belsőépítész munkatárs: Engert Andrea
Statika: Temesi Eszter
Gépészet: Jeszták Ursula
Villamos tervezés: ifj. Sas Gyula
Közmű: Kerécz Péter
Kivitelező: Kipszer Zrt.