Magocska bölcsőde, Csobánka

Építészek: Bártfai-Szabó Gábor, Horváth Zoltán, Hargitay Zsófia
Szöveg: Zöldi Anna
Fotók: Bognár Benedek

Bártfai-Szabó Gábor és csapata az új csobánkai bölcsőde építészeti megformálása során szép gesztussal állítottak emléket a hajdan ott álló nyeregtetős háznak, és ezen keresztül egykori lakóinak. Az épület léptékében a földszintes utcaképhez idomul. Az utca felé a telek majdnem teljes szélességében tömör – de nem zárt, bőven üvegezett – térfalat alkot, amely, dacára annak, hogy az oromfalas idomon kívül lapostetővel fedett tömeg, mégsem idegen a környezetétől. Az épület karaktere a falusi lakóházak között egyértelműen jelzi a funkcióváltást, telepítésével teresedést hoz létre a dombtetőn. Köztér és hozzá méltó, mégis a környezetéhez léptékében illeszkedő beépítés született itt. A lapos, extenzív zöldtetővel fedett szárny utcai homlokzata a konzolosan túlnyúló előtető alatt végig üvegezett, függőleges lamellákkal árnyékolt felülettel enged bepillantást a két csoportszobás bölcsőde fogadóterébe, így a kicsik már érkezéskor izgalmas kapcsolatba kerülhetnek napi rutinjuk helyszínével, láthatják társaik készülődését, kíváncsian leskelődve győzhetik le esetleges félénkségüket.
A majdhogynem szakadékosan meredek teleknek csak a felső részét lehetett funkcionálisan használni, az épület és az elengedhetetlen udvar az építési helyet organikusan növi be. Az enyhe szögtörések utólag, a fotókon válnak az épület meghatározó karakterjegyévé, amely a belsőépítészetben, bútorokon, a világításon is visszaköszön; a helyszínen járva csak a terek természetes áramlása, a részletek – anyagok, formák és színek – természetes játéka, harmóniája tűnik fel a látogatónak. A homlokzatok mindegyike másképp, a funkciójának megfelelően játékos. Az utca felé a határozott térfal és üvegezés kommunikál a közterülettel, az udvar felé a csoportszobákat egyértelműsítő kék és sárga vakolatszínezés, gyerekszemmagasságban (is) elhelyezett kerek hajóablakok, a falak szögtörésével kialakított privát terek szólnak a gyerek belső világához, az oldalhomlokzaton pedig szabálytalan, a belső tér logikáját a falakra vetítő ablakritmus búcsúztatja a távozókat.
A terek nem csak alaprajzi értelemben dinamikusan organikusak, de a harmadik dimenzió irányában is. A teljes, EU-s pályázatból megvalósított épület ma még úttörőnek számító, bár egyre terjedő technológiával, CLT panelekből épült. Ez lehetőséget adott a magastetős részeken a térforma megmutatására, illetve általánosságban a belső felületeken a fa megjelenésére. A kristályok organikus formáit idéző, enyhe szögtörésekkel a bent tartózkodót lassan és finoman terelő tér, bár a hajóablakokat leszámítva nincs egy görbe vonala sem, természetesen organikus – azzá teszi a környezetével zökkenőmentesen működő szimbiózisa. Üde, levegős színeivel nem csak terei, a látványa is örömet okoz, szép példája a kortárs illeszkedésnek.

Vezető tervezők: Bártfai-Szabó Gábor, Hargitay Zsófia, Horváth Zoltán
Építész munkatársak: Farkas Júlia, Papp Zsombor
Tartószerkezet: Dr. Merczel Dániel
Akadálymentesítés: Pandula András
Tűzvédelem: Koloti Béla
Elektromos tervezés: Beharka Zsolt
Gépészet: Tigyi Attila
Tájépítészet: Varga Tibor