Tengerszint alatt
Floriade 2022 kertészeti világkiállítás, Almere, Hollandia
Szöveg és fotók : Lővei Pál
A tízévente rendezett Floriade a „szárazföldi” Venlo (2012) után visszatért a még a 19. században a tengertől elhódított Haarlemmermeer „tenger alatti” hagyományához. Ezúttal az 1950-es, 1960-as években kiszárított és az ország legújabb provinciáját alkotó Flevoland területén (a név római eredetű), az Amszterdam közelsége miatt gyorsan kiépülő Almere (központjának mestertervét Rem Koolhaas/OMA készítette) szélén, egy városi tó partjára helyezték.
A hatvan hektáros, vizekkel szabdalt területen néhány egységet már a jövőbeni hasznosítás jegyében emeltek, így az Aeres Főiskola zöld homlokzatú, látványos tetőteraszú épületét és a most még az expo irodaházaként szolgáló, színpompás festett virágdíszbe öltöztetett üveghomlokzatú Flores lakóházat. Megmarad a vízre telepített, érintkező körök meghatározta művészeti pavilon is, mint Almere új múzeuma. A majdani Hortus városrész rendszerét a kiállítási kertek négyzetei jól mutatják – valamennyit hosszú távra tervezett, fás-cserjés zöld keretsáv veszi már most is körül (mesterterv: MVRDV – Winy Maas, Sanne van der Burgh, Boudewijn Thomas, Yayun Liu, Cas Esbach).
A kiállítás „Növekvő zöld városok” témáját – a zöld természeti környezet hatását a városi élet minőségére – járják körül a rendező ország pavilonjai. Amszterdam és Almere funkcionális összetartozását is jelképezi a két város közös, A városi természet hangja című bemutatója. A részben hulladékanyagokból alkotott, a lakosok közül toborzott önkéntesek működtette épülethez felhasznált anyagokat a favázat kitöltő tábláktól kezdve a QR-kódok hordozóiig a közvetlen környezet adta – a tengerpartra kimosott, majd tömörített kagylótörmeléktől a vörös festőgyökérrel finoman színezett, préselt kenderen át a legkülönbözőbb helyi növények száraiig. Az élő Föld (Gaia) elképzelésre emlékeztet az utalás a két város sok trilliónyi lakójára – a legapróbb egysejtűektől a növényeken és rovarokon át a madarakig és az emberekig –, akiknek közös jóléte biztosítja a lakosság jólétét is. A falakon könnyed rajzú és tréfás szövegezésű, „állati” grafikák népszerűsítik a gondolatot. Az emberi jogok általános deklarációja helyébe minden élőlény jogai léptetendők, kiállással a repülő állatok több landolási lehetőségéért, a „ha te károghatsz, akkor én is” szabállyal, ahogy a lakhatás joga is egyként érvényesülhet lakásban, föld alatt vagy a sündisznók kedvelt avarhalmában. A tetőkert az élni és élni hagyni jegyében készült: „mindenki része a világnak és a világ mindenkié”. Ha nem csak az emberre figyelünk, akkor a holland táj ötezernyi növényéből nem csupán negyven, hanem négyezer ehető – valamennyit meg kell tehát óvni.
Flevoland tartomány kiállítása a Food Forum címet viseli: az egykori tengerfenék célzottan az ország egyik legfontosabb mezőgazdasági területe. A kívülről termékeny fekete földrétegeket imitáló épületben virtuális hőlégballonos repülés során ismertetik meg a látogatókkal a terület értékeit, az innovatív termelési módokat, a jövő mezőgazdaságát. A megye olyan különlegességnek is otthona, mint a világ legnagyobb ember létrehozta, már a nevével is – Nieuw Land (új föld) – sokat mondó nemzeti parkja. A pavilon a környező céges bemutatókkal együtt az újrahasznosítás számos példájával szolgál: reciklált beton, fahulladékból alkotott színes mintázatú építési panelek, a textilgyártás maradékait felhasználó, Escher-inspirálta, szabadon összeállítható mustrákat kiadó padlóelemek (szíriai származású készítőik a végtelenített iszlám mintákon iskolázottak).
A bio-alapú építkezés új útjait keresi a Növekvő pavilon, amely a gombák, a rizsszalma, a burgonya, a sás felhasználását mutatja be. Ha erős szálú növényeket, mint a kender, a len, porítva gombaspórákkal kevernek, víz hatására az utóbbiak mycelium szálai néhány héten belül teljesen benövik a növényi részeket, és könnyű, jól szigetelő, esztétikus, szilárd táblákat alkotnak, amelyek egyaránt használhatók belső terekben vagy megfelelő természetes kezeléssel a külsőkön is, ahogy azt a sajátos megjelenésű pavilon maga is példázza.