Atrinova irodaház, Budapest

Építészek: Zsuffa Zsolt, Kalmár László, Kronavetter Péter
Szöveg: Kiss Tamás
Fotók: Hlinka Zsolt

A Váci úti „irodafolyosó” a Nyugati tér után, a historikus városszövetben egészen más építészeti megközelítést kíván, mint az Újpesttől Angyalföldön átívelő, az egykori rozsdazóna területén kialakult kép. Az újragondolás jóval érzékenyebben fordul a 19. századtól megörökölt épületek által meghatározott városképhez, mint akár az 1990-es évek beépítései. Ennek szép példája a Bajcsy-Zsilinszky úton a nemrégiben átalakított Atrinova irodaház.Az épület részleges felújítását 2015-ben meghívásos tervpályázaton nyerte el a Zsuffa és Kalmár Építész Műterem. Az eltelt idő alatt egy komplex épületfelújítás részleteiként 2017-ben a 7. emeleti közösségi terek, 2019-ben a lift előterek, majd – talán leglátványosabb elemként – 2021/22-ben az előcsarnok és homlokzat újult meg. Az áttervezés több szempontból is nagy kihívás elé állította az építészeket. Az 1998-ban épült bank és irodaház posztmodern gesztusokkal kommunikáló homlokzata és belső terei mind esztétikai, mind műszaki szempontból jelentősen elavultak. Az időszerű építészeti beavatkozás kellő érzékenységet igényelt az UNESCO világörökségi terület tőszomszédságában, a túlnyomórészt historizáló urbanisztikai kontextusban lévő épülethez. A homlokzat korábbi architektúrája (Molnár Tibor, Közti Zrt.) a ’90-es évek üzleti világának, a banknak mindenek feletti dominanciáját közvetítette. A kissé túlfűtött, élénk színekbe öltöztetett, csillogó üvegfelületek, a francia oszloprendre hajazó aránytalan sarokképzés a környezetére kevésbé érzékenyen igyekezett kitűnni. Az előcsarnok egykor pragmatikus atmoszférája, a fényes, sötétzöld kőburkolatok és rideg rácsostartók összhatása napjainkra már nehéz, fojtogató levegővel töltötték meg a teret. A tervezést a történeti folytonosság elve vezérelte: az új épületelemek új réteget alkotnak és tisztelettudóan igyekeznek a ház, illetve a helyéről korábban elbontott három eklektikus lakóház előzményeire építészeti eszközökkel reagálni. A felújítás ideje alatt is használatban lévő épület a háta mögé dobta a korszakra itthon jellemző, tobzódó technicizmust árasztó álarcát és egy letisztult modern architektúra képét vette magára. Az új homlokzati réteg mögött megmaradt tehát a régi tartószerkezet, a – némileg megújított – üveg függönyfal, amely az üzemfolytonosság és egyben a költséghatékonyság biztosítéka is volt. Az üveg elé az eklektikus városszövet párkánymagasságait megidéző új, vízszintes osztásrendszer került.
Az előcsarnok letisztult formai eleganciát vall. A tágas, három szint magasságú beltér könnyen áttekinthető, javarészt a szürke és fehér tónusait viseli magán. A világosszürke padló homogenitását a felső térhatárok előtt függő, hártyaszerű árnyékolók és a sűrű bordázatú mennyezet vibrálása ellenpontozza. A tér markáns eleme a homogén fehér pult mögött álló élénk zöldfal.

Generáltervezés: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem
Építészet, belsőépítészet: Kalmár László, Kronavetter Péter, Zsuffa Zsolt
Építész munkatársak: Balázs Marcell, Pelle Zita, Vass Réka, Villányi Olivia – Studio BMPZ
Büfészint belsőépítészet: Kalmár László, Kronavetter Péter, Papp Glória, Zsuffa Zsolt
Épületszerkezetek: Pécsi Levente, Esztergályos Viktor
Statika: Jámbrik Csaba
Gépészet: Fejes Tamás
Épületvillamosság: Sándor Dávid
Tűzvédelem: Decsi György
Akadálymentesítés: Kormányos Anna
Generálkivitelező: Újlaki Építő Kft.