Kabóca bábszínház, galéria, közösségi tér, Veszprém

Építészek: Zsuffa Zsolt, Kalmár László
Szöveg: Szegő György
Fotók: Varga Marietta

A veszprémi várszikla tövében, szinte toszkán tájképi környezetben épült komplexum 2023 végén, a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023-as év szeptemberében készült el. Noha nem tartozott az EKF projektjei közé, de a város felismerte, hogy tervük uniós forrásból megvalósítható.
A mag a Deák Ferenc utcában, a volt Piarista Gimnázium 1906-os, klasszicizáló tornacsarnoka lett. Ennek átalakításával és bővítésével – négy kapcsolt új épülettömbbel – összetett rendezvényközpont született. A történeti hangulat megőrzését szolgálja, hogy a főépület a régi tornacsarnok maradt: a homlokzat őrzi a múlt századforduló arculatát. A jó évtizede elhagyott házból lett a város apraja-nagyja által már régóta megszeretett és befogadott, felnőtt előadásairól is ismert Kabóca Bábszínház társulatának új otthona. Az új épületek visszafogott, tájba illesztett léptéke a magastetős színháznak is tekintélyt teremt, s hozzá a telepítés jól bánik a területtel.
A Zsuffa és Kalmár Építész Műterem terveiben az egykori tornacsarnok lett az együttes lelke. Körülötte a négy új épület egy szabad felhasználású gyepes tisztást keretez, erre a tágabb veszprémi belvárosnak nagy szüksége van. A zöldterület nagyságát ügyes az területhasznosítás segíti: a bábszínház zöldtetős fogadóépülete a hegybe süpped, szinte a várhegy szoknyája. Külön tömegek alkotják a kávézót, a gyermekfoglalkoztatót és a kiállítóteret. Az elemeket üvegfolyosók kötik össze. Az együttes belső arányai és a lapostetős új épületek kisebb magassága, sárgás téglafelületei illeszkednek a kisvárosi környezethez, a nagy üvegfelületek visszatükrözik parkot. A színházba vezető átjáró üvegfalát színes fólia-kompozíció borítja.
Magában a színházban – annak műemléki szemléletű felújításával – a belső terek rendezésével korszerű előadótér született, amely a komplexum 2023. szeptemberi átadása után a még futó EKF programoknak is helyet adott. A belső eredeti térrendszere lényegében megmaradt: a két szélső traktusban lévő bejárati terek egyike személyzeti bejárat, a másik a közönségforgalom előtere és kamarakiállítások helyszíne lett. A színházterem egyszerű, hosszanti terét három oldalról galériakarzat kíséri, melyet az előadásokban sokoldalúan hasznosítanak. A színház főbejárata a várhegyhez simuló támfalrendszer folytatásaként, új fogadóépületbe került. Kőburkolatú külső megjelenésével és magasságával is a támfalakhoz igazodik, fedett-nyitott külső előterével kijelöli a bejáratot. Ebből üvegezett összekötő folyosón keresztül jutunk el a bábszínházba. A fogadóépületben próbaterem, raktárak, öltözők, vizesblokk és ajándékbolt is helyet kapott.

Tervezők: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem
Tervpályázat: Barta Fruzsina, Csaba Zita, Getto Tamás, Kalmár László, Krompáczki Péter, Sztranyák Gergely
Vázlatterv: Butora Tamás, Getto Tamás, Kalmár László, Kern Ádám, Monory Rebeka, Zilahi Péter
Engedélyezési terv: Kalmár László, Kern Ádám, Monory Rebeka
Kiviteli terv: Kalmár László, Monory Rebeka
Belsőépítészet: Kronavetter Péter
Épületszerkezetek: Kapovits Géza, Heincz Dániel
Bútorszerkezet: Szeles Gábor
Statika: Hegyi Dezső
Tájépítészet: Kovács Árpád, Szohr Gábor
Tűzvédelem: Decsi György
Gépészet: Végh Benedek
Elektromos tervezés: Sándor Dávid
Közmű: Nyikosné R. Katalin, Bévárdi Béla
Útterv: Dulicz László
Akadálymentesítés: Kormányos Anna
Konyhatechnológia: Straub Ágnes