A faépítészet kortárs lehetőségei az Innauer Matt Architekten és a Larix Studio munkáiban

Szöveg: Lázár Csaba

Tanulmányomban a Vorarlberg részét képező Bregenzerwald kistérség világát vizsgálom székelyföldi szemmel, a Gyergyói-medencében látottakkal és hallottakkal összehasonlítva. A területek kiválasztásának motivációja nagyban támaszkodik korábbi kutatásomra, melyben a regionális alkotói gondolkodásmód mintázatait térképeztem fel egy bregenzi építésziroda munkáin keresztül. Az akkori vizsgálat során világossá vált számomra, hogy az ottani helyspecifikus, regionális építészeti gondolkodásmód leginkább a helyi mesterek anyagismeretéhez és tudásához köthető.

A jelen kutatás aktualitását egyrészt korunk ökológiai válsága és az építészet erre adott válaszkeresései adják, amelyekben újraértelmeződnek az olyan alacsony környezetterhelésű megoldások, mint a helyi anyaghasználat és tudásformák. Másrészt a globalizációval szembeni kulturális ellenreakciók – a regionális identitás, a lokális építési hagyományok és a kézműves tudás felértékelődése az építészeti diskurzusban – szintén megerősítik a téma időszerűségét. A digitalizáció és a kézművesség közötti viszony alakulása, az utóbbi kulturális- és társadalmi szerepének feltérképezése is motiválta kutatásomat.

Feltételezésem szerint Bregenzerwald és a Gyergyói-medence faépítészete közös mintázatokat mutat a kézművesség értelmezésében, de annak kortárs technológiákkal való ötvözésében – az eltérő történeti és gazdasági háttér miatt – különbségek figyelhetők meg. A nyugati példa azt sugallja, hogy a hagyományos kézműves tudás, az ipar, a digitális gyártás és a kortárs építészet társíthatók, erősítik egymást. Ezzel egyidőben Székelyföld premodern kézművességét és építészetét részben konzerváló szegénységében és a Nyugathoz képest való lemaradásában ott a lehetőség egy kevésbé tökéletes, de „fenntartható zsugorodásra”. Itt egy olyan útra gondolok, ami nem az ipar- és technológiaközpontú növekedés pályáját követi, hanem a helyi erőforrásokhoz és igényekhez igazodó, mértéktartó fejlődést célozza meg. 

Hipotézisemet a két kistérség kortárs építészeti szcénájában aktív, hasonló létszámú és közel egy időben alapított építészműhely munkásságának összevetésével szeretném igazolni. Az Innauer Matt Architekten (Bezau) és a Larix Studio (Gyergyószentmiklós) kiválasztása régiós beágyazottságuk, a helyi anyaghasználat – különösen a fa – előtérbe helyezése, valamint a kézművességhez való eltérő viszonyulás alapján történt. Az előbbi praxis az intézményesült, kézműipari, technológia-orientált nyugati példát képviseli, utóbbi a még formálódó, kísérletező, identitáskereső, kézművességet életben tartani próbáló szemléletet mutatja.