Yone Friedman, LUMÚ, 2011. 10. 29. – 2012. 01. 08.

Szöveg: Szegő György

Yona Friedman: Ville Spatiale, 1959-1960, a művész és a Ludwig Múzeum jóvoltából

Ritkán láthatóan szabad szellemű kiállítást rendezett a Ludwig, a 90. éve felé járó Friedman távirányításával, Erős Nikolett és Somogyi Hajnalka kurátorok, két francia (Philippe Rizzotti építész és Gonzague Lacombe designer), valamint magyar önkéntesek segítségével. Téma: a fenntartható épített környezet esendő jelene és remélt jövője, a magyar-izraeli származású párizsi építész- és társadalommérnök életművének tükrében.
A pálya alig mutat fel megépült objektumot. A kiállítás teljes címe – Architecture without Building / a nemépítés gyakorlata – nem is annyira talányos, ha követjük Friedman itinerét, és visszanézünk a 60-as évekig, a Bernard Rudovsky osztrák-amerikai építész-fotográfus reveláció erejével ható Architecture without Architects MoMA-tárlatáig (l. MÉ 2007/4). Friedman az akkor megerősödő avantgárd építészet talán legradikálisabb figurája, aki amerikai iskolái után 1957-ben települt Párizsba. Éveken át Dél-Afrikában és Indiában dolgozott az UNESCO-nak, 1975-ben adta ki a Tudományos építészet felé, 1980-ban a Jobb életet a városokban, 2006-ban a Pro Domo c. alapkönyveit. 1987-ben Madrasban megépítette a „Szimpla Technológiák Múzeumát” – többek között a bambuszt, mint lebomló építőanyagot állítva előtérbe. A Ville Spatiale-t, és annak most látható könnyűfém demonstrációját nem nehéz a bambuszépítés technológiájával párosítani.