MAK, Bécs, 2011. szeptember 27. – 2012. február 26.

Szöveg: Szegő György

A torzó és a koponyacsont háza, 1971-1981, fotó: Elfi Tripamer

Az 1960-as években kezdett az architektúra sajátos, intermediális alapkutatásába az osztrák építész-avantgárd legendás hármasa: Walter Pichler, Hans Hollein és Raimund Abraham. Pichler a figurális kortárs plasztika és az építészet átjárásait-áthatásait firtatta és máig kutatja. A Prototípusok (1966-69) akkor formabontó módon mutatták meg, hogyan rezonálhat egymásra az emberi test faragott képe és az építészeti tér.
Walter Pichler 1941-ben Hitler és Mussolini egyezménye után hatévesen menekült Dél-Tirolból az akkor már megszállt Ausztriába, előbb Észak-Tirolba, majd Bécsbe. Felmenői emlékére építette később szülőhelyén a Ház a kovácsműhely mellett elnevezésű épület-emlékművet, melyet a MAK 2002-ben 1:1 arányú makettel mutatott be (l. MÉ 2002/3). Már 35 évesen, 1971-ben – feltehetően az elveszített műhely utáni vágyakozásban – a burgenlandi Szentmártonban vásárolt egy gazdaságot, amelyben az egykori melléképületek belső terei és az udvar környezete időszakosan experimentális referenciastúdiumokhoz szolgál laboratóriumul.