Budapest 2050

Szöveg: Alföldi György

Józsefváros Palotanegyed, légifotó, 2004, forrás: Józsefvárosi Önkormányzat

„New York azért oly csillogó és vitális mindig, mert az emberek nap mint nap megújítják, írja Jane Jacobs (J. Jacobs, 2014). Elmondható-e ez Budapestre is? Tanulmányomban azt a kérdést járom körül, hogy milyen lesz Budapest 2050-ben, milyen módon befolyásolja a fővárosban zajló élet az épített környezet változását a múltban és a jövőben. Az Építészmérnöki Kar keretei között, a BME-n 2010–2012 között lezajlott interdiszciplináris kutatás teremtette meg az alapját a téma első publikációjának (Műegyetem, 2012), a Urbanisztika Tanszék által összeállított, Budapest 2050, a belvárosi tömbök fennmaradásának esélyei című monográfiában (Alföldi, 2012). A gondolat tovább fűzésére 2015-ben, habilitációs tanulmányomban került sor (Alföldi, 2015).

Miért város?

Gondolataim a városok lényegére vonatkoznak, az átalakulásukban rejlő törvényszerűségekre, a tervezhető és nem-tervezhető rendszerei közötti kölcsönhatásokra (Alföldi 2015). A városokat koronként megpróbálták beskatulyázni, hasonlítani építészeti alkotáshoz, géphez, emberhez, információs csomóponthoz, és még ki tudja, mihez. Az uralkodó korszellemre támaszkodva – és a felismert szabályszerűségek segítségével – mérnöki, építészeti, városépítészeti, szociológiai-társadalmi, gazdasági-szervezési modellekben ugyekeztünk leképezni a városainkat. A kérdés az, hogy ezek a modellek (tervek) alkalmasak-e használható előrejelzések tételére, tudjuk-e (lehet-e) tervezni a nem-tervezhető változásokat?
A városok 20. század végén megindult, minden elképzelést felül múló gyors növekedése és térnyerése azonban rámutatott a hosszabb időtávokat érintő, ágazati bázisú modell-alkotás korlátaira. Olyan modellt keresek, amely kezelni tudja az együtt élő társadalom és gazdaság kölcsönhatásaiból származó térbeli változásokat. Jane Jacobs erről írt 1961-ben, amikor a városalkotó tényezők kölcsönhatásainak komplex problématikájában kereste a városok robusztusságának alapjait (Byrnes 2014). Érdeklődésem ezért a különféle változások, az egyes városi alrendszerek kölcsönhatásainak megfigyelésére irányul. Azokat az összefüggéseket keresem, amelyek leírják, hogy a városra ható társadalmi-gazdasági erők hogyan formálják az épített környezetet. Célom, hogy meg tudjam fogalmazni a városalkotó elemek kölcsönhatásait, illetve felépíteni egy olyan városmodellt, amely segít jobban megérteni a városok működését. A modell segítségével szeretném elérni – a külső körülmények függvényében –, hogy komplex javaslatokkal növelni lehessen a városok robusztusságát és előrejelzéseket tudjunk adni a fejlődés irányáról. A városok jellegéből fakadóan a jövőnem lehet t megtervezni, de egy növekvő komplexitású modell segítségével megcélozható az összefüggések mélyebb feltárása.