A Múzeumi Negyedről
Értelem és érzelem – a főváros kulturális stratégiájához
Szöveg és tervek: Dr. Finta József
Jómagam megszállottan hiszem, hogy Budapest tartalmas és biztos jövője csak az lehet, ha Közép-Európa kulturális (s ennek vonzatában turisztikai) centruma tudna lenni. Pozicionális adottságai kiválóak erre a szerepre; az észak-déli, kelet-nyugati közlekedési folyosók találkozása, metszéspontja, a Duna páratlan táji-környezeti adottságai és eleddig kihasználatlan közlekedési potenciálja, a város unikális szépsége (távolnézetiben legalábbis), már létező-működő kulturális intézményei (múzeumai, színházai, hangversenytermei) predesztinálják erre a központ szerepre (jobban, mint Bécset, s messze jobban, mint Prágát, Varsót, Pozsonyt, Bukarestet).
A Kormánynegyed-terv alapján letisztított, immáron beépíthető, szabad telek kínálja fel azt a lehetőséget, hogy e helyre egy olyan Múzeumi Negyed épüljön, amely a Körút és az új „Ferdinánd” közlekedési alagút közé feszülve, szerves részét képezné a sínek feletti zöld zónának (promenádnak), s amely mintegy 5-6 múzeum-funkciót hordozó építményből állhatna. Ilyen, ide telepíthető új építmény lehetne a Néprajzi Múzeum, a Modern Magyar Művészetek Múzeuma, az oly hiányzó Építészeti Múzeum, esetleg a művészeti egyetemek kiállítási és továbbképzési, nemzetközi centruma, egy Technikatörténeti Múzeum, Gyermek- és Ifjúsági Művészeti Központ, és egy ún. Európa Ház. Felmerülhetne a Nemzeti Galéria idetelepítése is. Sokan mondhatnák – mondják is –, hogy az ily módon elszegényedett, eladósodott ország legkisebb gondja lenne jelenünkben egy ilyen volumenű építkezés. Jómagam hiszek az elképzelés hosszútávú szellemi hatásában, értéknövelő „mozdulatában”, turisztikai jellegű gazdasági hasznában, de legfőképpen városrész egyesítő erejében.