A stadionüzemeltetés gazdasági vonatkozásairól

Szöveg: András Krisztina
Fotó: Bujnovszky Tamás

„Csak olyan profi csapatnak van jövője, amely saját pályával rendelkezik, lehetőleg egy város vagy városrész lokálpatriotizmusában gyökerezik és gazdaságilag azt a kipróbált elvet követi, hogy addig nyújtózik, amíg a takaró ér” – ezek Malaky Mihálynak, az FTC legendás, nemzetközileg is elismert, nagyformátumú vezetőjének 1927-ben mondott szavai. Érdemes áttekinteni, mi is igaz ebből mára, hogyan zajlanak nemzetközileg és Magyarországon a stadionfejlesztések, stadionüzemeltetések.
A stadionok tervezésének története jól illusztrálja a társadalomban és a gazdasági rendszerekben történő változásokat. A régebben épített stadionok alapvetően sportrendezvények lebonyolítására épültek, és azoknak sem a beruházás, sem a működtetés vonatkozásában nem merültek fel megtérülési, esetleg jövedelemgeneráló szempontok. Napjainkban az ún. harmadik generációs stadionok egyértelműen igazodnak a kor igényeihez, elvárásaihoz. A negyedik generációs stadionok pedig már túlmutatnak a stadionfunkción, ezek olyan ikonikus, környezetüket kihasználó épületek, amik valódi közösségi terekként szolgálnak – eseményektől, mérkőzésektől függetlenül, ha lehet, az év minden napján.
Mindez a 2000-es évek elején megújított üzleti modellként jelent meg elsőként az USA-ban, ahol a hangsúly a fogyasztók, ügyfelek, partnerek igényeinek ismeretére, minél jobb kiszolgálására és a fenntarthatóságra helyeződött. Az európai labdarúgásban 2010 májusában elfogadott, és 2013 nyarától életbe lépő Financial Fair Play (FFP) szabályai kiemelik annak jelentőségét, hogy a stadionokkal a tulajdonosok mint bevételt hozó eszközökkel gazdálkodjanak, ne csupán a mérkőzések helyszíneként. A megváltozott fogyasztói igényekhez igazodik, illetve a helyszíni mérkőzésnézés élményét igyekeznek fokozni azok az informatikai, digitális és készpénz kímélő szolgáltatások, amelyek napjaink digitális generációjának életében mindenhol elvártak. Nemzetközi szinten a legfelsőbb európai ligáknál szinte valamennyi klub áttért már a többcélú, több sportágas stadionokról a tisztán labdarúgó stadionokra.

Stadionok: tervpályázattal vagy anélkül

Münchenben 1997-ben merült fel az igény egy új stadion megvalósítására. Több éves előkészítő munka és a helyi lakosság megkérdezése után dőlt el, hogy nem az 1972-es olimpiai stadion átalakításába és fejlesztésébe fognak bele, hanem egy teljesen új épületet valósítanak meg. A tervező kiválasztásához 2001-ben írtak ki egy több fordulós, meghívásos, nemzetközi tervpályázatot. A győztes a többek között Pritzker díjjal is elismert svájci Herzog & de Meuron építésziroda lett, az ő terveik szerint valósult meg az – elképzelés után 8 évvel, 2005 májusában megnyitott – immár Allianz Arena nevet viselő stadion. Az épület kiemelkedő építészeti értékeinek köszönhetően hamarosan München és egyben Németország szimbólumává, számos építészeti elismerés birtokosává vált. Ezen sikerekhez mind az alapos előkészítés, a társadalmi párbeszéd és támogatottság, valamint a tervezők nemzetközi pályázat útján történő kiválasztása is nélkülözhetetlen volt.
Magyarországon az elmúlt években több tucat stadion fejlesztése kezdődött meg, melyek közül számos esetben több milliárdos beruházásról van szó, az összköltség valószínűleg meghaladja a 150 milliárd forintot. A különböző konstrukciókban zajló tervezések egyik közös, a szakma szempontjából sajnálatos jellemzője: egyetlen egy esetben sem tervpályázaton választották ki a tervezőket. A közvélemény is csak egy-egy sajtótájékoztató útján értesül a már tervezés alatt álló fejlesztésekről.
A Magyar Építész Kamara Elnökségének véleménye szerint a tervpályázatok útján történő tervezői kiválasztás nem csak az építészeti minőség, hanem a társadalmi elfogadottság, a gazdaságos fenntarthatóság, valamint a közpénzek átlátható felhasználásának fontos záloga is. Ennek fényében különösen veszélyesnek tartjuk azt a kialakuló tendenciát, mely a jelentős közberuházások esetében különböző indokokra hivatkozva elkerüli a tervezők, tervek nyílt versenyeztetését, a minőség alapú kiválasztást és a társadalmi konszenzust.

a MÉK Elnöksége