Fekete György kiállítása, Iparművészeti Múzeum, szept. 28. – nov. 4.

Szöveg: Szegő György

Fotó: Maczkó Erzsébet

A Lechner-palota kupolaterme jó kerete az „aranykor” toposzának. Az eredeti mítoszt Hésziodosz, az első nevesíthető görög költő írta meg a hanyatlásról, annak öt korszakáról. Fekete György ars poeticája szerint – legalábbis számára – az Aranykor jelenidő. Nem fogadta el, hogy a kézműves mesterségek magasabb minőségét egy meggondolatlan gesztussal kirekesszék a művészetek közül. Életmű-kiállítása a faművesség ünneplése, melyben a kompozíciós kísérletezés és az anyag nemes tulajdonságainak kibontása elválaszthatatlan programpontok. A kéznek és az ősi szerszámoknak szánt apoteózis.
A tárlat centrumába állított famozaikok, az azokba ültetett érmék, jelvények, szimbolikus tárgyak, fotók minuciózus világához azonban a kupolaterem nagylégterű csarnoka nem igazán jó befogadó környezet. Ezért Fekete György, a gyakorlott kiállítás-rendező, leszűkítendő a teret, olyan installációt tervezett, amelyben az aranykor – beleértve a bibliai értelmezést is – ugyanúgy benne foglaltatik, mint egy-egy míves céhláda, állóóra, szürrealizmust idéző asszamblázs, illusztráció vagy konstruktivista kollázs. A szubjektív fragmenteket az installáció foglalatként összművészetté rendezi, miközben látjuk ennek a belsőépítészeti gondolatnak egy korábbi, kevéssé intim változatát is – az 1971-es Vadászati Világkiállítás fogadócsarnokát, Fekete György egyik jelentős kiállítás-installációját – fényképen.
A tárlat koncepciója azonban nem a „nagy művek” dokumentációját célozza, hanem a mesterségben való meditatív elmélyülés, az anyag aranykori „élő” tulajdonságai után való kutatás bemutatását. Szép, ami kicsi, tanácsolta fél évszázada a Római Klub. Az akkor fiatal alkotó ezt a tanácsot az ifjúság kútjaként fogta fel, és fiatal maradt. Nem kortársként, mert az behatárolt, hanem korokra, divatokra dühös prófétaként. Kiállítása azonban csendes példabeszéd. Türelmes tanújele a babitsi sor örökszép, bölcs üzenetének: „»A szó tiéd, a fegyver az enyém« – mondta az Úr.”