Szöveg / text: Szegő György

A tárlat eddig együtt soha nem látott, hallatlanul gazdag anyaggal tárja a néző elé a két háború közötti Magyarország művészi igényű enteriőrjeinek, iparművészek, építészek alkotta lakberendezési tárgyainak már-már elfeledett világát.

Fotó: S. Haranghy Ágnes

Még a szakember is nehezen fogadja be, rendezi el magában az impozáns látványosságot. És ennek okát nem a kiállítás roppant anyagismerettel dolgozó kurátor, Horányi Éva munkájában kell keresni, hanem a mai kutató- és aktív praxist folytató nemzedékek 20. század-képében. 2012-ben, bő évtizeddel a századforduló után egyre erősebben érezhető ez a  zavar. A kiállítás címében szerepel ugyan az art deco és a modernizmus párosa, de mi (mondjuk úgy, hogy Major Máté  professzor tanítvány-nemzedékei) úgy tanultuk, hogy a modernizmus – egyedül progresszív főirányként – szemben áll  a szecesszióval, és zárt az art deco felé is. Ez megnehezíti az új közelítés befogadását. (Természetesen nem a  neobarokkról beszélek.) A tárlat meghatározó művészegyéniségek munkái köré csoportosítja a témát: az univerzális  Kozma Lajos, az üvegművész Báthory Júlia, a textildesigner P. Szabó Éva, a bútorművész Kaesz Gyula és a munkáit  díszítő grafikus feleség, K. Lukáts Kató, a lakberendező-építész Almár (Fränkel) György, az ötvösművész Tevan Margit  (a Knerek második generációjából), a keramikus Gádor István és Gorka Géza egy-egy főtéma, amihez egy viszonyító  talppontnak kijáró centrális helyen – mégis furán-mellesleg –, kötelező ellenpontként kapcsolja Breuer Marcell  forradalmi hatású életművének bútortervező szeletét. Ezzel alig szervesül Kovács Zsuzsa építész bútoripari típusterveket elindító életműve (egyébként Schmidt Anna néven a Kassák-féle munka-körben szociofotósként is jelentőset alkotott), és szinte retrográd ellentétként értelmezhető a grafikus-festő Pekáry István népi motívumokból modern geometrikus kompozíciót formáló, pazar gobelines munkássága, amelyet a Budai Szövőműhely valósított meg.  Végül, valamiféle bizarr zárványként jelenik meg Hidegh Dezső tárlat-záró darabként felragyogó íróasztala. Persze a helyszűke is oka, hogy kimaradtak e korszak nemzetközi kiállítás-pavilonjai – ezek tulajdonképpen pszeudo  lakásenteriőrök, vagy éppen Maróti amerikai art deco tervei – és pl. Györgyi Dénesnek a Pittsburgh-i Egyetemen  megvalósított „Magyar szobája”, amely a népi tisztaszoba tradíciójából ünnepi art deco belsőt formál. De, ha jut hely  Rév István Árpád remek, szinte futurista bábfiguráinak, akkor hiátus pl. az Erdélyből érkezett Grabowieczky Leon  hasonló fajáték-készítő teljesítménye (l. az Utóiratban Kalmár Ágnes tanulmányát). Amit viszont látunk, az meglepően erős, a szemlélet újragondolására indít. A katalógus mégsem tisztázza modern és art deco viszonyát. Ám Ritoók Pál  tanulmányában mégis ott egy igazi iskolapélda: modern építészetünk és a Közmunkatanács jeles alakjának, Kaffka  Péternek egy alig ismert gödöllői nyaralója. (A szerző forrása: Magyar Építőművészet, 1941. június, 146-147. o.) Ez  egyszerre a funkcionalizmus remeke és a Kós Károly Varjúvárában vagy a Wekerle-épületein megjelenő népi ihletésű összművészet folytatása. A ház az építészet közép- és kelet-európai regionális kulturális hátterével is szolgál: rétre gördíthető, hajnalban „hazaguruló” szabadtéri hálófülkéje felidézi a Wagner-mecénás II. Lajos lakberendezési gépezeteit (pl. Herrenchiemsee), az osztankinói jobbágyszínház zseniális fa-szcenikáját vagy Mikszáth Különös házasság c. regényéből az ágy-emelő gépezetet tervező ács-ezermester, Vidonka József teljesítményeit, és általuk egy mitikus valóságos „helyi építészet” régiótól elválaszthatatlan szellemét. A tárlat elemi erővel hívja fel a figyelmet arra, hogy a Magyarországon a két háború között éppen a világválság idején magára találó „másik modern” nem a modernizmus oppozíciója – mint ahogyan tudni véltük –, de része. Egy ma is lehetséges-remélt regionális architektúra (szecesszióból továbbfejlődött) közbülső eleme.

(Lásd még Katona Vilmos alábbi írását egy immár nem elméleti-kritikai, hanem a praxis-érzékeny regeneratív regionalizmusról, illetve konferencia-beszámolóját az Utóiratban.)