Ökoturisztikai Látogatóközpont, Nagykörű

Építészek: Hőnich Henrik†, Paládi-Kovács Ádám
Szöveg: Götz Eszter
Fotók: Zsitva Tibor

A Szolnok melletti Nagykörű neve ma már nem sokat mond a környéket nem ismerőknek. A szocializmus évtizedeiben annál fontosabb hely volt, mivel itt termelték meg a hazai cseresznyeexport 90%-át, ma is az ország legnagyobb cseresznyetermő vidéke, több mint 200 hektáron folyik a termesztés. A község határában egy szépen faragott táblán most is ez áll: „Isten hozta Magyarország cseresznyéskertjében!” Nagykörű idejében váltott fókuszt: ma a Tisza-menti vízi turizmus fejlesztésére fordítja erőit.
A tiszai vízi turizmusnak jelenleg is fontos állomása a falu, a mikrotérség számára elengedhetetlenül fontos volt, egy olyan látogatóközpontot létrehozni, amely képes a vendégek megfelelő színvonalú fogadására. A 2009-ben kiírt tervpályázat után Hőnich Henriket és Paládi-Kovács Ádámot bízták meg a tervek elkészítésével – két nemzedékhez tartozó két tervezőtárs, mester és tanítvány. Az elmúlt 20 év alatt együttműködésük alkotótársi, baráti kapcsolattá vált. 2016 tavaszán, Hőnich Henrik hirtelen halála után Paládi egyedül maradt, ő viszi tovább az egykor közös szellemiséget, a mester szerény, de határozott építészeti hitvallásában, és amit abból merítve a tanítvány maga útjaként megtalált. A nagykörűi látogatóközpont gondolatát azonban még együtt alakítgatták és megépítésén is közösen dolgoztak.
A megbízó programja világos és racionális volt: a látogatóközpont egy busznyi turistát tudjon befogadni, a térre nyíló turistairodával, bent oktató-előadóteremmel, csomagmegőrzővel, kávézóval, vizesblokkal és kültéri padokkal, ahol szabadon leülhetnek egy pihenésnyire, anélkül, hogy fogyasztásra köteleznék a vendégeket. A község egyik főterén, hangsúlyos helyzetben lévő telek föladta a leckét: vajon az új funkcióhoz figyelemfelkeltő kortárs építészet illik, vagy a ház simuljon bele a környezetébe? Mit visel el könnyebben egy 1600 fős falu, és mit igényelnek a Tisza szerelmesei, a honfoglalás kori leletekre kíváncsi hazai vagy a cseresznyevirág ünnepre érkező turistacsoportok?
A választ a folytonosság értéke adta meg. A látogatóközpontot főleg turisták használják, de a falu tartja fenn, a helyiek fogadják el vagy utasítják vissza. Az elfogadáshoz pedig az ismerős építészeti elemek, a helyi hagyomány felvállalása vezet.

Építész tervezők: Hőnich Henrik†, Paládi-Kovács Ádám
Építész munkatárs: Szilágyi Balázs
Akadálymentesítés: Szabó Henrietta
Statika: Mantuano Tamás – POND Kft.
Gépészet: Werb János
Elektromos tervezés: Komm Péter
Tűzvédelem: Szaladják László
Konyhatechnológia: Gauland András