Vince Kiadó, 2010. 321 oldal

Bachman Zoltán életmű albuma maga is műtárgy. Nem csak bibliofil kivitelét illetően, de összművészeti szerkesztésében is egyéniség. Például a laudációk szerzői is közreműködői a vizuális összképnek, illetve a Pécs szellemi közegét közvetítő személyiségek is meghatározó szereplői a kötetnek. A sokszínű képi felvezetés része az édesanya által készített szentkép, a Lantos Ferenc, a generációk látásmódját formáló szakkörvezető festette geometrikus vásznak, Virág Csaba és Vadász György építészek egy-egy emblematikus épülete éppúgy, mint Mayer Mihálynak az ókeresztény emlékek kontinuitásának fontosságát felismerő megyéspüspöknek a városvíziója is a pályakép indító impulzusai. Az alkotó közeg szerves keretét jelentik Gábriel Róbert, a PTE rektora, Vörös Gábor, a tanítvány építész vagy Bachmann Gábor, az építész-képzőművész testvér is. A gyökerek szellemi centruma mégis a Pécsi Művészeti Gimnázium, a 70-es, 80-as évek pécsi neoavantgárd levegője, amibe Bachman Zoltán beleszámítja az Eck Imre nevével fémjelzett fantasztikus balett-társulat kínálta élményanyagot éppúgy, mint a város mediterrános-diákos világát.
A bevezető rész után következnek az életmű fő fejezetei, a föld alatti római-korakeresztény „város” világraszóló emlékeinek és a rekonstrukciós erőfeszítéseknek láttatását kiszolgáló építészeti művek tervezőjét, az ezek bemutatásáért évtizedeken át szívósan küzdő-szervező alkotót szinte észrevétlenül körülíró tervek, grafikák, fotók, szöveges kommentárok mozaikjából kirakott egységek. Miközben ezek a munkák imponáló egészükben és átgondolt részleteikben feltárulnak, lassan körvonalazódik az iskolateremtő/egyetemet gründoló Bachman Zoltán két, önmagában is summa cum laude értékű tevékenységének szublimációja: a műteremszerű építészoktatás sikeres kísérlete. A fiatalokkal együtt végigvitt többi nagy feladat – a harangtorony, a Dómmúzeum, a Pollack kari épületének rekonstrukciója, az Expo Center vagy a Science Building – Pécs jövő-építészetének vektorai. A mester műhelyében egyszerre formálódik az épülettárgy és az is, aki a tervezőmunka résztvevője. „Reneszánsz ember” mondja Bachman Zoltánról e praxis kapcsán Virág Csaba.
Amikor Pécs EKF 2010 nagyprojektjei az akadozó jelen valóságát jelentik, a Bachman-kötet és a tanítványok munkája által benne foglalt hosszú távú Pécs-stratégia „csak azért is optimista” Pécs-jövőt festenek.

Szegő György