Non-standard elemzés

Építész: Kas Oosterhuis, Lénárt Ilona
Szöveg: Perényi Tamás
Fotók: Bujnovszky Tamás

Idén októberben Budapesten járt Marc Augé francia etnológus, aki a Tudomány és hatalom konferenciasorozat keretében tartott előadást, s vett részt beszélgetéseken. Augé etnológiai és antropológiai kutatásainak egyik centrumában a hely értelmezése áll. Ittléte semmilyen kapcsolatban sem állt Budapest új (köz)épületének, a Bálnának novemberi megnyitásával.

*
Augé-t elsősorban az n. „nem-helyek” fogalommal kapcsolatban szokták idézni, tanulmánya egy éve már magyarul is olvasható. A nem-helyek kifejezés csak oppozícióként értelmezhető: a hagyományos antropológiai hely ellentéteként. A valódi hely identitással és történetiséggel bír, s „attól a pillanattól tekinthető szükségszerűen helynek, amikor az identitás és a viszonyok összekapcsolódása révén szert tesz a stabilitás minimumára”. Augé hipotézise, hogy a modern kor (ő ezt surmodernité-nek hívja) olyan helyeket hoz létre, melyek nem implikálnak sem identitást, sem viszonyokat, sem pedig történetiséget. Ezek a helyek antropológiai értelemben nem nevezhetők helynek, így kézenfekvő a nem-hely meghatározás. A nem-helyek tipikus példái a közlekedési-, tranzitterek, a bevásárlóközpontok, az ideiglenes szálláshelyek. A nem-hely nemcsak egy absztrakt állapot, hanem meghatározza a benne lévő ember átmeneti identitását: Augé szerint ezt az anonimitást az emberek időleges felszabadulásként élik meg. A nem-hely igyekszik viszonyt kialakítani a történelemmel, de ez csak egyszerű látványosságként, utalásszerűen sikerül neki. A nem-helyek nem válnak el élesen a hagyományos helyektől, hanem azokkal egymásba fonódnak, szükségszerű szimbiózisként. Egyidejű létezésük okaként Augé a politikát jelöli meg, véleménye szerint a nem-helyek számának növekedésére a politikusok folyamatos késéssel reflektálnak „és csak azért töprengenek egyre inkább azon, hogy merre menjenek, mert valójában egyre kevésbé tudják, hogy hol is vannak”.
*
Állok a pesti Duna-parton a Bálna előtt, s nézem a Műegyetem központi épületét. A ház létrejöttének folyamata tiszta és világos. A pénzügyi és politikai feltételek ugyan hasonlatosak voltak a mai viszonyokhoz, de Wlassits miniszter erélyes fellépése, a kormány pénzügyi előterjesztése, a parlamenti és királyi jóváhagyás kijelölte a pontos kereteket. A megvalósulásában szerepet játszó emberek ismert és megbecsült személyek, a közreműködő intézmények céljai, az épület funkcionális programja egyértelmű volt. A ház több mint száz éve szolgálja az oktatás folyamatosan változó igényeit.
Állok a budai Duna-parton a Műegyetem előtt, s nézem a szemközti oldal új épületét, a Bálnát. A főváros szerette volna hasznosítani az egyik különös értékkel bíró területét. Saját forrás híján a fejlesztésre magánbefektetői pályázatot írt ki. Programként pontosan nem meghatározott vegyes, kulturális és üzleti célú hasznosítást igényelt. A versenyt egy offshore hátterű, minimális tőkéjű, korábban nem ismert cég nyerte meg.
A többi csak következmény.
Funkcionális következmény, hogy az épület északi bejárata – minden bizonnyal a pinceterületek üzleti hasznosítása érdekében – a föld alá került, s csak két kisebb ajtó vezet a földszinti térbe, erős bizonytalanságot keltve az odaérkezőben.
Építészeti következmény, hogy az eredeti tervekkel, s a folyamatból eltávolított tervezők (Kas Oosterhuis és Lénárt Ilona) szándékával ellentétben az üveghéj síkját nem emelték ki a szerkezettől. Az elválasztás elsősorban geometriailag lett volna szükséges: a kétszer görbült felület elemeinek kapcsolódása csak így oldható meg korrekten. A visszahúzással az üvegtáblák csak vastag takaróelemekkel tudnak egymáshoz illeszkedni, ezek a takaróelemek a csomópontokban lévő korongokhoz esetlenül futnak be. Pedig az ONL iroda terve az egyik döntő ok volt a fejlesztő kiválasztásakor. A tervezők azért nyernek nemzetközi tendereket, mert az általuk kifejlesztett szerkezet nemcsak innovatív és gazdag formai lehetőségeket kínál, hanem kiforrott műszaki megoldásokkal bír, s így rendkívüli pontossággal költségelhető.
Következmény a történeti épületeinkhez, jelen esetben a raktárépületekhez való viszony is.
Az 1881-ben felépült, Krajcsovics Lajos tervezte tárházak Budapest kereskedelmi központ jellegének szimbólumai voltak, létrejöttük érdekében „a székesfőváros közönsége nagy áldozatoktól sem riadt vissza”². A raktárak felszín feletti szintjeit víznyomásos emelőgépek kötötték össze a boltozatos pincékkel, melyekből alagutak vezettek a Dunánál lévő gőzdaruhoz. A négy, téglából készült raktárból csak kettő épült be az új épületbe, míg a harmadik csonkán, külön áll.
A területen álló raktárak nem élveztek műemléki védettséget, csak fővárosi védelem alatt álltak. Megengedhető volt így a maximálisan 40 %-os bontás, ami a megvalósítás során a felszín feletti szerkezeteknél lényegesen nagyobb arányt mutatott, mondván a legtöbb pince megmaradt. A Duna-parti hosszú raktárépület is áldozatul esett, a pinceszerkezetre vasbeton felépítmény került, a régit imitáló homlokzati burkolattal, gipsz öntvény díszekkel³. A raktárak integrálását az új kompozícióba a kényszer szülte: a régi épületek elvesztették identitásukat, az új ház nem használja ki az ipari örökség kínálta lehetőségeket, utalásokat.
(A raktárépületek bővítése már a múlt századfordulón is felmerült. A nagybani piac folyamatosan bővülő helyigényét a Bálna által is felhasznált raktárépületek közötti tér lefedésével kívánták orvosolni. A munkára felkért építész, Pecz Samu a két épület közé tervezett egy üvegezett acélcsarnokot, háromhajós térré változtatva a két különálló épületet. Az új szerkezet a két raktárépület megjelenését, belső, jól használható tereit nem változtatta meg, megvalósulása esetén mégis egy új minőség jött volna létre.)
Megnyitásakor az épület félig üres volt, de ezt is csak a fővárosi intézmények beköltöztetésével (pl. a belvárosi kontextusából kiemelt Budapest Galéria áthelyezésével) lehetett elérni.
*
Augé elemzése pontosan illeszkedő hártyaként tapad a szép ívű acélszerkezethez. Az élő organizmusokhoz hasonlóan a Bálna sorsa is születése pillanatában dőlt el.

*
A madridi Plaza Major mellett áll egy filigrán acélszerkezetű, üvegfalú földszintes kis piac, a Mercado de San Miguel. Reggeltől éjfélig tart nyitva, s nemcsak a turisták, hanem a madridiak kedvelt helye. Kis standokon töltött olívabogyókat, rákokat, sajtokat, kagylókat árulnak, de kapható kézi formázású csokoládé, egyedi keksz is. A tökéletes hőmérsékletű borokat elegáns üvegpoharakba öntik. A pultok között nem közlekedőterek húzódnak, hanem fogyasztóhelyek. Mindenki áll, egymás felé fordul, beszélget. Finom elegancia honol itt, aminek csak háttere az építészeti keret.
A Bálna jövője ezen múlik: meg tudjuk-e találni azt a funkcionális összhangot, ami valódi, emberarcú hellyé teszi a teret. Az épület adottságai, elhelyezkedése, dunai kapcsolata, impozáns belső tere megfelelő alapot kínálnak. Ha ez megtörténik, jelentéktelenné válnak az említett következmények, érdektelenné a fejlesztés viszontagságai, s az épület a főváros új Helye lesz.

Jegyzetek
1 Marc Augé: Nem-helyek – Bevezetés a szürmodernitás antropológiájába, Műcsarnok, 2012
2 Edvi Illés Aladár (szerk.): Budapest műszaki útmutatója, Terc, 2005
3 http://icomos.hu/index.php?nyelv_id=1&mod=menu_tart&menu_id=277&menu_cim=FOT%D3K/Budapesti%20K%F6zrakt%E1rak&menu_szint=al

Építész tervezők: Kas Oosterhuis, Lénárt Ilona – ONL Hungary Kft.
Statika: Markovics Péter – MTM Kft.
Épületgépészet és elektromos tervezés: Szigyártó Gábor, Pernyész György, Turi Attila – SMG-SISU Kft.
Külső közmű: Hobl Géza – Közműterv 2006 Kft.
Közlekedés: Rohrer Ádám – Közlekedés Kft.
Kerttervező: Szepezdi Ildikó / Tér-Kert Kft.
Épületszerkezetek: Dr. Kakasy László
Tűzvédelem: Dr. Takács Lajos
Akusztika: Csott Róbert
Hagyományos épületrészek kiviteli tervei: Szász László, Lengyel Csaba – STÚDIÓ’100 Kft.
Non-standard üvegtető kiviteli tervei: Bernard Ötsch – AFC GmbH
Non-standard acélszerkezet kiviteli tervei: Kovács Csaba, Nagy Anna / Reticolo Kft.
Acél-üveg tető kiviteli terv építész koordinátor: Hartvig Lajos – Bánáti-Hartvig Építésziroda Kft.