Casa da Memoria, Guimarães, Portugália – EKF 2012

Építészek: Miguel Guedes , José Carlos Melo Dias Szöveg: Götz Eszter
Fotók: José Carlos Melo Dias, Andrade Pereira

A Lisszabontól 350 kilométernyire fekvő Guimarãesről az újkori Európa egészen mostanáig keveset tudott. Pedig Portugália bölcsőjét, az első portugál király, I. Alfonz szülővárosát és a Spanyolországtól a 12. században függetlenedett állam legelső fővárosát tisztelik benne. Középkori belvárosa 2001-ben nyerte el a világörökségi címet. 2012-ben Maribor mellett ez a városka szerepelt Európa Kulturális Fővárosaként.

Noha Portugáliát igen súlyosan érintette a hosszan elhúzódó gazdasági-társadalmi válság, Guimarães óriási esélyt látott a programsorozatban. A 118 millió eurós költségvetésből új nagyberuházásra nem vállalkoztak, de rendbehozták és megújították a város középkori piacterét, a 10. századi várat és az 1420 körül épült hercegi palotát. A hely adottságait, a múlt értékeit tartották a legerősebb vonzerőnek.
Építészeti szempontból a legizgalmasabb beavatkozás az egykori Pátria gyár átalkakításával létrejött Casa da Memoria, az Emlékezet Háza. A pavilonokból álló együttes a város kulturális örökségének egyik legszebb darabja, de már régóta leromlott állapotban, üresen áll. A Miguel Guedes építész vezette tervezőcsapat keze nyomán úgy sikerült megőrizni a város múltját, hogy az épület a közösségi kreativitás színterévé vált: kulturális központ lett belőle, ahol a történelem és a helyi identitás szorosan összekapcsolódik az itt élők mindennapjaival. A tervezők egymáshoz kapcsolták a Pátria gyár egykor különálló pavilonjait, középen egy új sétálóutcát alakítottak ki, amelyik közvetlenül a városszövethez kapcsolja az eddig üresen álló ipari területet.