Applied Nostalgia. Opitz Tomás és Jovan Marjanov fotó kiállítása, Ráday Képesház, 2011. május 8. – június 1.

Szöveg: Opitz Tomas

Belgrádi látogatásom oka az volt, hogy folytassam és a saját Belgrád-képeimmel tovább gazdagítsam egy már megindult fotókiállítás-sorozat anyagát. A meghívott fotóművész mindig az Európai Unió soros elnökségét ellátó országból érkezik Belgrádba, és mivel Magyarország 2011 első félévében látta el az EU-elnökséget, most tőlünk hívtak fotográfust.
Egy autópálya hasítja ketté Belgrád központját, valamint Új Belgrád „szigetét”, két teljesen más hangulatú várost teremtve ezzel, melyben csupán ez a kemény és meghatározó forgalmi artéria közös. A neoklasszikus vagy Bauhaus stílusú épületek keresik párjukat a szocreál függönyfallal borított, jellegtelen objektumokkal szemben. A háborúk nyomai még ma is erősen érzékelhetők – nem csak a balkáni háborúra gondolok, hanem a mediterrán hőség ellen vívott küzdelemre is, aminek a következménye az épületek homlokzatait beborító klímaberendezések szmog színű készülékei.
Mit tesz egy ilyen város a kibontakozásért, a fejlődésért? Egy város, melyben sok lehetőség rejlik, ahol érezni a kozmopolita életstílus vágyát, amely igyekszik követni a trendeket; egy város, ahol az akaraterőnek is szaga van. Ez a város tereket alkot, városi élményre invitálja a lakóit, a piactól a vár falain át, a parkokon keresztül a plázákig. A város bátor és vállalja modernitását. Formálja saját kortárs identitást, amiben persze ott vannak az ezzel járó brutalitások is, mint például a gigantikus ellenzéki graffitik, vagy a reklámponyvák díszletszerű beavatkozásai.
A fotósorozat elkészítésekor jobban fókuszáltam az épületekre és azok viszonyaira a járókelőkkel, a környezettel és az urbanisztikai kontextusával, mint a sakkozók gyűrött arckifejezésére a parkban. Fotóimmal bemutatom a múltat, a jelent és – amennyire lehet – a jövőt, de tudatos a képek kritikai hangvétele. Kemény és nehéz falak, melyek a történelmet hordják réseikben, biztonsági támaszt adva a város lakóinak. De a pillérek egyben el is választanak: a nyelvi konfliktusok, az 500 év török hatalom, a kemény nacionalizmus mind olyan eszköz, amit pajzsként használnak a nyitottság és befogadás ellen. Közel van Európához, de lehetne még közelebb is.