BMC – Budapest Music Center

Építészek: Gőz Dorottya (diplomamunka), Chehade Abdel-Rahim, Taraczky Dániel, Art1st Design
Szöveg: Barabás Márton
Fotó: Bujnovszky Tamás

Jelentős új kulturális helyszínnel gazdagodott Belső-Ferencváros. A budapesti zenei élet pedig egy olyan kortárs reprezentatív intézményt kapott, amelyre évtizedek óta igény van. A szocialista korszak 3T kultúrpolitikájának tűrt, tiltott helyzetével szemben a Ligeti, Kurtág és Eötvös fémjelezte kortárs vonalat ma idehaza is sikerre vihetik Jeney Zoltán, Tihanyi László, Reményi Attila, Bozay Attila, Dubrovay László és az őket követő generációk. A folyamatos szellemi jelenlét, a korszerű, hangfelvételekre is alkalmassá tett high-tech akusztikai terek, a variábilis pódiumok és a színpadtechnika az alkotói kreativitáshoz, a lemezfelvételekhez is egyedülálló lehetőségeket nyújt. Ugyanakkor a mindezeknek otthont adó felújított ház példaszerűen illeszkedik környezetéhez.

A BMC előzőleg a Bachman Gábor tervezte posztkonstruktivista-posztmodern egykori NANE Galériában, egy Lónyai utcai, üzletnyi méretű, kétszintes irodában működött. Az orosz konstruktivisták munkáit újraértelmező kreatív tér egy szürke bérházban, annak az építészeti közegét totálisan ellenpontozva jött létre az 1980-as évek végén.
A Mátyás utca – Imre utca sarkán álló új épület, vakolatától megszabadítva néhány évig különös rejtélye volt a Nagycsarnok környékének. Olyan volt ez a födémek és nyílászárók nélküli ház, mint az Orosz István grafikáin látható, paradox terű romépületek. Így, szerkezetéig visszabontott, lecsupaszított állapotban erősebben jó arányú, szép házat idézett. Jól látható volt a 19. században még gyakran alkalmazott vegyes, tégla és kőbányai vagy budafoki mészkőből készített falazás. Évek óta lehetett tudni, hogy itt lesz a Budapesti Zenei Központ új székháza.
A felújítás nem a korábbi, Bachman tervezte régi iroda radikális építészeti megoldásait követte, hanem – tiszteletben tartva a klasszicista, eklektikus-historikus építészeti környezetet – az épület adottságaiból indult ki, megtartva a hely épített értékeit, a vegyes falazástól az utcatáblákig. A kívülről kétszintes ház továbbra is jól illeszkedik az Imre utca – most hirtelen még kopottabbnak látszó – kétszintes házaihoz. A Mátyás utca felőli oldalra is átfordul a régi Pestet idéző lépték. Csak a sarkon történik valami más, valami váratlan. Itt kinyílik a falazat és láthatóvá válik az épület belseje. Hajópalánkokhoz hasonló lemezek határolják el a helyreállított historikus épületszakaszokat a megbontott belsőbe épített új épületrésztől. Itt, ezen az újólag kiemelt, hangsúlyossá tett sarkon kapott helyet a zenei központ főbejárata. A fölötte kinyíló szobákból kitekinthetünk a Dunára, a környező házakra, így a szemközti puttókkal és füzérekkel díszített eklektikus épületre és a Corvinus Egyetem kortárs tömbjére.
A felújításnak építészeti szempontból legihletettebb része az a nagy koncertterem, amit a tervezők az egykori polgárház udvarába komponáltak. Historikus épületeknél bevált módszer a tér bővítésére a belső udvarok lefedése, hasonlót láthatunk Bécsben, az Annagassén álló Haus der Musik-ban (lásd: MÉ 2009/4 – a szerk.). A Mátyás utcai felújítás során a nagyjából téglalap alakú udvarából (igazából egyetlen derékszöget sem tartalmazó, a telek adottságait követő) fedett tér keletkezett. A két hosszabb oldalon megtartották a vegyes falazású, vakolatlan falat, benne jól láthatók a valamikori kapu és ablak nyílásait kiváltó finom ívű téglafalazás. A nyílásokat ezen a két hosszú falon a házból bontott téglákkal, egyenetlen falazással töltötték ki, követve a vakolat alól előkerült falazási ritmust. A jobbára mészkőből emelt ablakközi falakat az emeleti körfolyosó mentén kőkonzolok és konzol-töredékek osztják ketté. A körfolyosót nem állították helyre, de a régi és újonnan pótolt konzolok jelzik az eredeti térarányokat, a gang valamikori helyét, ahogyan egy zeneműben a dallamtöredékek teremtenek helyet a csendnek, a hiánynak.
A közeli Művészeti Szakközépiskola tanulójaként a Kálvin tér környéki házak udvarain gyakran rajzoltunk hasonló körfolyosókat, amikor szabadtéri perspektíva gyakorlat volt a tananyag. Ezért is otthonos számomra ennek a Kálvin tértől pár percnyire lévő háznak a szerkezete, lelkisége. Az egymással szembenéző két hosszúfal tehát téglából, mészkőből épített város-történeti idézet. Mióta Richard Long a kiállítótermekbe bevitte palakő, mészkő és bazalt kőkupacait, szabályos alakzatokat rakva ki belőlük, az efféle falfelületeket önálló műalkotásként is szemléljük. Erősíti az összművészeti karaktert, hogy az építészek keretbe foglalták a vakolatlan felületeket. A „keret” finoman elemelkedik a faltól, körülfogja a színpad, a karzat és a mennyezet felé a tégla-kő opuszokat. A vakolatlan téglák felületét homokfúvással érdesítették. Amint a nyers kőfalak megtartásának, ennek a felületkezelésnek is akusztikai okai voltak. A teremben terjedő hang minden színét visszaadja az érdes felület. Az akusztikai tökéletességet tovább fokozza, hogy a téglák egy része nem pontosan simul a fal síkjába. A vastag fal kőtömege pedig kizárja a külső hangok zavaró hatását.
A színpad felőli „háttér” a történeti orgonakarzatok absztrakt rokona. A minta, a benne lévő különböző színű (fekete, fehér és matt tölgyfa), de kevéssé finom tónusú fa lemezek egymásmellettisége valamelyest kapcsolódik ugyan a hosszfalak összetett felületéhez, anyaghasználatához. De a karzat felőli oldalon csúcs-akusztikát biztosító, formailag a kottavonalakra emlékeztető, csak vízszintesen vájatolt lemezek ellenpontozó kompozíciós elemként értékelhetők. Ennek a kétszer megtört, a tetősíkot belülről követő színpadi hátfalnak kettős a funkciója: egyszerre hangvető és a gépészetet, technikai eszközöket is eltakarja. A földszinten körbefutó tölgyfa lábazat (palánk) mögé is gépészetet rejtették.
Külön említést érdemel még, hogy a belső udvar nem üveggel fedett, hanem nagy teherbírású födémmel. Az ide öntött 12 darab betongerenda közeiben 1000 kg/pont teherbírású függesztésre alkalmas (riggelhető) mennyezetet alakítottak ki szcenikai eszközök számára. A gerendaközökben az oldalfalak melletti széleken tetőablakok engedik be a természetes fényt a koncertterembe.
A kívülről kétszintes ház valójában ötemeletes. A koncertteremmel egy szinten és a pincenívóján, közös légtérben jazz klub működik. Emeleti karzatát felfüggesztették a fölötte lévő könyvtár födémjéhez, izgalmas teret képezve ezzel mindkét szinten, a lényeg azonban az áthallás kiváltása. Az osztott, de egylégterű tér alsó szintjén többféleképpen mozgatható és tagolható, 28 m2-s koncertpódium kapott helyet. Ebből lépcsőzetes dobogó, zongorapódium és zenekar számára is alkalmas színpad is kialakítható.
Az emeleteken két professzori apartmanban és 12 vendégszobában a koncertek vendégei, kutatók és ösztöndíjasok kaphatnak szállást. A megbontott épületsarok felső, tetőtéri szintjén tölgyfa burkolatú, a Dunára néző előadóterem található. Legmagasabb pontján 6 méteres, reprezentatív tér keletkezett, a BMC és az Eötvös Intézet által kialakított rangos nemzetközi tudományos tevékenység méltó foglalata.
Már a BMC előző helyén is jelentős könyvtár állt a kutatók, zenészek rendelkezésére. A Mátyás utcai új helyszínen a klasszicista könyvtárakra emlékeztető, de a jelen és közeljövő technikai követelményeit is teljesítő könyvtárban 70 ezer kotta, 10 ezer könyv, 10 ezer CD és 10 ezer LP hallható, olvasható. Ezen a szinten van a Nemzetközi Eötvös Intézet és Alapítvány, a magyar vonatkozású kortárs zene és benne Eötvös Péter zeneszerző munkásságának – ő a nemzetközi kortárs opera legjelentősebb alakja –kutatóhelye, külön erre kialakított szobákban.
Az igazgatói szoba és tárgyaló a saroktengely közepén helyezkedik el. Belső falán megmaradt a vakolatlan vegyes falazat, ahogyan az ezzel azonos szinten lévő hallban és irodákban is. Az igazgatói szobában láthatók olyan relikviák is, amik a ház feltárása során kerültek elő a térképtárból – és a vakolat alól. Egymás mellé került immár a szobabelső utca felőli sarkába a két zománcos, még a 90-es évek elején lecserélt utcatábla: Mátyás utca és Imre utca, valamint az épület helyrajzi szám táblája. A megőrzött hely szellemének további részletei a jazz klubban kialakított vendéglő közönsége előtt tárulnak fel.

Építészek: Gőz Dorottya (diplomamunka), Chehade Abdel-Rahim, Taraczky Dániel, Art1st Design
Tartószerkezetek: Hensler Dezső, Csepregálovics Krisztina – Ödenburger Építészeti és Mérnöki Iroda
Épületgépészet: Barta Ervin – KLF Energo Kft., Lucz Attila – HVArC Kft.
Elektromosság: Sugár László – Rádiusz Electric Kft., Szalai Viktor
Akusztika: Fürjes Andor – Aqrate Kft.
Megbízó: BMC Kft.
Generálkivitelező: Market Zrt.