Budapest, Király utca 40.

Építész: Hild József (1789–1867)
Szöveg: Vinkó József
Fotók: Fejér Martin

„Gundel és Krúdy sír az égben. Bontják a Király utca 40-et” – olvashattuk egy Facebook-bejegyzésben 2014 késő őszén. Az 1844-ben elkészült, Hild József tervezte klasszicista épület két és fél évszázadon át a pesti zsidónegyed egyik dísze volt, majd 2007-ban az Óvás Egyesület e ház bontásának megakadályozásával tette emlékezetessé – hittük mostanáig – a negyedet óvó tevékenységét. Tavaly augusztusban leszakadt egy emeleti födém. Szeptemberben az életveszélyre hivatkozva a földszintig kiadták a bontási engedélyt, azzal a megkötéssel, hogy a háromemeletes homlokzatot az eredeti Hild-féle terv szerint építi vissza a befektető.
December elején a Király utca 40. eltűnt Budapest térképéről. Vinkó József írásának részletével emlékezünk a házra, amelynek sorsát megpecsételte, hogy hosszú időn át magára hagyták – a szerk.

„Ezt a vendéglőt (Hild József 1844-ben emelt klasszicista épületének maradékát) dózerolták le végleg a múlt héten. Nem tudtuk megtartani, mint ahogy annyi más, legendás emlékünket sem a múltból. Győzött a spekuláció, a trehányság, a korrupció. A forgatókönyv unalomig ismert: önkormányzati kapcsolat segítségével vegyél potom áron roskadozó műemlék épületet, állagmegőrzésre ne költs, várj türelemmel, amíg összeroskad (ebben kicsit segédkezhetsz), majd minősítsd életveszélyesnek. Ekkor a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal pánikszerűen megadja a bontási engedélyt, és szabad a pálya: felhúzhatod – a világörökség területén – hétemeletes apartmanházadat. Neked ez csak házszám, az idiótáknak meg, akik építészeti, irodalmi, gasztronómiai hagyományokról hadoválnak, tegyél ki egy táblát: az új társasháznak „Hild-szerű klasszicista homlokzata” lesz. De ígérhetsz mást is: Szépkorúak Házát nyolc emeleten, parkolóval egybekötött homokozót. A környéken tucatnyi épület várja, hogy sorsa hasonló forgatókönyv alapján beteljesedjék. Ahogy az egyszeri terézvárosi tisztviselő mondta az ingatlanpanamák hőskorában: Még nem életveszélyes? Majd az lesz!” Így történt a hűvösvölgyi, 215 éves Balázs vendéglővel és a Kodály köröndön nemrég leégett palotával is. Olyan ez, mintha Prága belvárosában ledózerolnák az U Fleků sörözőt. Kit érdekel, hogy itt fél évezrede folyamatosan sört főznek? Hogy a hely a cseh kultúra kiemelkedő alakjainak a törzshelye? Miért kellene erre a szempontra tekintettel lennie a külföldi befektetőnek, aki a rendszerváltozást követő privatizáció idején „fantáziát látott” a szocialista Autóker ingatlanvagyonában, és 2000-ben megvásárolta a veszteséges vállalatot? (…) „Nincs már igazi sercli a világon” – mondja Pista úr, a nagy hatalmú kerületi potentát, adóbizottsági elnök Krúdy regényében. És észre sem veszi, hogy ő tehet róla, hogy így történt.
(Vinkó József: Király utca 40. Heti Válasz, 2014. 12. 03.)