Ferkai András: Farkasdy Zoltán építészete
HAP Kft., 2014. 285 oldal

Szöveg: Szegő György

Impozáns, monografikus kötet, amelyet a Kós Károly teremben Farkasdy Zoltán rajzaiból készült, Winkler Barnabás által rendezett kiállítás megnyitóján mutattak be. A tárlat rövid híradásában jeleztük, hogy a HAP kiadásában párhuzamosan megjelent kötetre visszatérünk.
Mind a kiállítás, mind a kötet fantasztikusan rajzoló építészt láttat. Aki 1944-45-ben, a Műegyetem által Németországba menekítve még lerajzolta a lebombázott kölni pályaudvart, aztán „dániásként” megfordult a skandináv modern neves helyszínein. Rajzban is gondolkodott. Hazatérve már az építész közélet aktív tagjaként szarkasztikusan kritikus MÉSZ-emblémákat is skiccelt. Az egyiken a jón oszlopfő „fenekén” folt éktelenkedik, körpecsétjén a „Hruscsov után” időpontmegjelölés magyarázza az 1955-ös dátumot. A „művészek” betűsor helyén pedig kérdőjelek sorakoznak. A másikon az „Építőművészek Szövetkezete KTSZ” kör kalligráfia eleje-vége: „Jaj de magyar”. Az építészpályát bemutató Ferkai írás, és a hozzá választott Farkasdy idézetek, szemelvények bemutatják, hogy a személyes 20. századi sorsnak az építészpályán milyen plusz bugyrai voltak.
A sűrű (szakma)politikai váltásokból összegabalyodó 40-es, 60-as évekből való az a skicc is, amelyen a székesfehérvári Prohászka Ottokár emléktemplomot ábrázoló karikatúra „vasárnapi szeminárium” címmel kommentálja a misére érkezőket. És meglehetős nyerseséggel, fiatalon mártírrá lett, ide temetett novicius nevére utaló a „Kaszap-pártház” is ott áll a kép címsorában.
Jóval nagyobb bátorság kellett akkoriban ahhoz a rajzos-szöveges paródiához, amelyben egy toronyforma és az uszodafunkció lehetetlen összetartozásán köszörüli a nyelvét/ceruzáját. A Halikarnasszoszi Mauzóleum és a haladó szocreál hagyományok szerves kapcsolatát így magyarázza: „Mind a hal, mind az ikar (az ikra régebbi formája) uszodai állatfajta.” Mindez a kötetben a kronológiát követő „Stíluskérdések” fejezetben található sok komoly és bravúros rajz, látványterv között látható. Ennek az egységnek alcíme: ”Modern – szocreál – újra modern”.
A Farkasdytól származó fejezet-mottót idézem: „… akinek elvei vannak, aki építészeti álláspont vagy szemlélet birtokában van, »nehéz emberré« válik, könnyen lesz feleslegessé, mert a centralizált építészeti tervgyárak nyereségre »orientált« véleménye akadály (…) s az állami tervezés szervezeteinek nevében az összefonódó vezetői érdekek szövevényes felsőbb csoportjai lassan teljesen felőrlik az alkotásra termettek természet adta, szakma megkívánta, egészséges individualizmusát.” (1977) A szókimondásban rengeteg alkotó energia hamvadhatott el.
A következő részek az „Emlékművek, köztéri alkotások” és a „Vári házak” fejezeteiben megrajzolt építészeti minőség ad hitelt Farkasdy fenti küzdelmeinek. Az Uri utcai ház (1959) Bástyasétányra néző homlokzatának rajzán talányos firkákat – két nevet – olvashatunk: Jacobsenét és Weichingerét. A megfejtésre több változatot is kínálnak a könyv szövegei. Az egykori műemléki zsűri, vagy az önvallomásból is megismerhető tervezőirodai – alkotást meggátló – légkör azonban konkrét megfejtés nélkül is hiteles kordokumentumok. E fejezetek Farkasdy vitathatatlanul legmagasabb színvonalú működésének gyümölcseit és a „kártevő” hivatalt igen szemléletesen ütköztetik.
A „Szerkezetek, iparosított technológia” című fejezet terveiből éppen azok a lakótelepi házak, a panelos hotel valósultak meg, amelyek azóta is életünk részei maradtak. És amelyek sajnos a „Várostervek” fejezet igen humánus európai gondolkodását az utópiák birodalmába szorították. Miközben igaza van a könyvkészítőknek, amikor a Farkasdy-kötettel is tiltakoznak egy korszak értékeinek sommás ítélet alapján való elpusztítása ellen, és a kvalitás építészettörténeti megbecsülésüket követelik. Ezt a harcot kiválóan szolgálja Hübner Teodóra értő és szép designja.

Plasztikus vélemény

Szöveg: Kertész András Tibor

A történet hat éve kezdődött. Egy őszi esti beszélgetés közben vetődött fel a gondolat ifj. Farkasdy Zoltán társaságában, hogy könyvet kellene írni édesapjáról, bemutatni gazdag munkásságát, oktatói tevékenységét, színes alakját. Erre annál is inkább nagy szükség van, mivel a fiatalabb kollegák, egyetemi hallgatók szinte alig hallottak Farkasdy Zoltánról, ha ismerik is az épületeit, nem tudják konkrét személyhez kötni.
A gondolatot hamar tett követte és nagy lelkesedéssel összehívtuk az általunk ismert volt tanítványait. Nem kevés pénz is összegyűlt, ami alapja volt a további pályázati lehetőségek felkutatásához illetve a könyv elindításához. Ferkai Andrást kértük fel a monográfia megírására, amit Farkasdy Zoltán fantasztikus gazdag rajzi hagyatékának feldolgozása előzött meg. A kiadást Winkler Barnabás és a HAP Kft. vállalta magára, a rendkívül igényes tervezés Hübner Teodóra munkája.
A könyv magáért beszél – tartalmilag és formailag méltó Farkasdy Zoltánhoz. Noha a fia családjánál több alkalommal is láttam a könyvben megjelent – és a kiállításon is bemutatott –rajzokat és terveket, de most, az értő szerkesztésnek köszönhetően, teljesen új dimenzióban élvezhetők. A monográfia részletesen mutatja be Farkasdy építészeti gondolkodását, hitvallását a szakmáról, terveit, rajzait, megépült házait. Azt az építészetet, ami napjainkban is aktuális és időtálló. Kórházai, nyaralói, a Budai Várba tervezett lakóházai olyan építészeti minőséget képviselnek, ami ma, évtizedekkel később is korszerű és előremutató.
Farkasdy Zoltán mindezek mellett nagyszerű tanár is volt. Nehéz szavakba foglalni, miként adta át gondolatait a tanítványainak, de tény, hogy óriási hatással volt rájuk. Harmincöt éve diplomáztam, de jellegzetes, rekedtes hangját szinte ma is hallom. Hallom magamban hosszú mondatait, elemzéseit. A konzultációkon keveset rajzolt, inkább beszélt – viszont nagyon pontosan fogalmazott és olyan plasztikusan fejezte ki a véleményét, hogy az minden rajzos útmutatásnál hasznosabb volt. Az elmondottak saját képzelőerőnk segítségével váltak terv részévé. Így vezetett rá az önálló munkára és építészeti gondolkodásra.
A megjelent kötet aligha pótolja a személyes találkozás élményét, de közelebb hozza, precízen és módszeresen feltárja Farkasdy összetett alkotói egyéniségét a következő nemzedékek számára is. A kiállítás pedig szintézise a könyvben összegyűjtött anyagnak, ugyanakkor él az eredeti rajzok döbbenetes hatásával.
Köszönet mindazoknak, akik támogatásukkal és munkájukkal lehetővé tették a könyv és a kiállítás létrejöttét.