BME Építészkar, Rajzi és Formaismereti Tanszék, Diploma 2013

Terv: Gál Róbert
Konzulens: Kertész András Tibor

A gazdasági válság elmélyülését az építészirodák az egyes megbízások megtorpanásán, az egyre ritkábban megvalósuló terveik számán keresztül tapasztalják leginkább. Az elnyert megbízatások egy része már a tanulmányterv szintjén megáll, de a szerencsésebbek is sokszor csak az engedélyezési terv fázisáig jutnak el. Vannak, amelyekből kiviteli terv is készül, ami aztán összehajtott, összefűzött formában felkerül a polcra.
Nem csak a válságot okolhatjuk: a tervek egy része olyan álmokat kerget, amikben nincsen realitás. Szépek, fantáziadúsak és megépíthetetlenek. De lehet-e egy terv jó, amit nem lehet megépíteni?
Diplomamunkámat a szülőfalumba, Alsónémedire terveztem. A nagyközség Budapesthez közel fekszik, 5000-6000 lakosa van. A település történeti központjában egy ipari üzemcsarnok áll, két vályog épület határolja, melyek a 40-es évek közepén épültek. A templomhoz közelebbi iskolaként, a távolabbi tűzoltó szertárként működött. A 60-as évek vége felé a terület a Schuler írószergyár tulajdonába került, ekkor építették meg a telek belsejében az acélvázas csarnokot, ahol tollbetéteket és Elzett zárszerkezeteket kezdtek gyártani. Utóbbi fontos tény, ugyanis a zárszerkezet gyártáshoz használt présgépek alatt 50-60 cm vasalt gépalapok készültek.