Onkoradiológiai Centrum, Debrecen

Építész: Kovács Péter
Szöveg: Bán András
Fotók: Bujnovszky Tamás

A Kovács Péter tervezte debreceni új Onkoradiológiai Centrum az orvosegyetem sugárútjának nem a végén, hanem a közepe táján kapott helyet. A telekelosztás véletlenjéből adódó akár szimbolikus olvasat mellé az építésznek egy sor tudatosan végiggondolt kijelentést kellett társítania, amikor a jelen egyik legnyomasztóbb népbetegségének kezelése, a rák gyógyítása számára tervezett épületet. Ami meghatározta döntéseit: a technológiai fegyelem, az építészeti örökség, a tényleges és hipotetikus funkciók, a költségvetés szokásosnál is erősebb korlátai – hogy csak a fontosabbakat említsük. Végül a legfontosabbat, a pszichológiai érzékenységet, az ide belépő betegek rettenetével való számvetést.
A kiszámíthatatlan és tervezhetetlen pályázati lehetőségek révén a Debreceni Egyetem két nagyenergiájú gyorsítót nyert sugárkezeléshez. A daganatos megbetegedések magyar gyógyítási statisztikákat ismerve igencsak szükséges korszerű eszközök az előző évtizedben Kertai László által épített radiológiai központot túlnőtték. Ám az adott pályázatok új épületre nem adtak lehetőséget, s a területrendezés sem biztosított helyet a meglévő radiológia bővítésére. Végül az egyetemi vezetés saját erőből vállalta az új beruházást, annak helyét – területcserével – a hasonló funkciójú meglévő központ mellett jelölte ki, biztosítva köztük a közvetlen összeköttetést.
Debrecen városa és az egyetem is méltányolja a helyben élő tehetséget, Kovács Péter számára sem ez az első megbízás a campuson. Az Onkoradiológiai Centrum tervezésekor messzemenőkig figyelembe kellett vennie az orvosegyetemi terület Korb Flóris kialakította karakterét, a kétszintes, pavilonos, tengelyekre fűzött épületelhelyezést, ezt a kissé békebeli, fürdőkúrás hangulatot. Ugyanakkor meg kellett felelnie az új berendezések diktálta atomkori technológiai fegyelemnek. Napi munkavégzésre alkalmas biztonságos környezetet kellett teremtenie az orvosok, fizikusok és asszisztensek számára, hiszen az épület magja két hatalmas beton cella, amely a pusztító sugárzást féken tartja.

Építész: Kovács Péter DLA
Orvostechnológia: Kerese János
Belsőépítészet: Frank György, Tatár Balázs
Statika: Dezső Zsigmond
Épületgépészet: Nagy Imre
Elektromos tervező: Nagy Zsolt
Közművek: Bodnár Gyula
Közlekedés: Tarcsai László
Környezetrendezés: Sándor Tamás