BME, 2015

Szöveg: Götz Eszter

Könyvnek is beillő, százoldalas füzetben publikálta a BME Építészettörténeti Tanszéke a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházon 13 év alatt végzett kutatásának eredményeit. A kiadvány több okból is különleges: részint mert a vizsgált műemléken gyakorlatilag a 12. századtól máig a teljes magyar építészettörténet és a helyreállítások története nyomon követhető. Másrészt, és ezt a szerzők is, a tanszék munkája is hangsúlyozza: a kézi rajz szerepe az építészettörténeti felmérésekben ma legalább olyan fontos, mint a fényképezést és a digitális rögzítést megelőző korszakokban. A kézi rajz ugyanis egyéni megfigyelést, a kutatók szemléletét, tudását, tapasztalatait is hozzáteszi a látványhoz, így a felmérés egy komplex tudást hordoz.
A kiadvány első része logikus fejezetekbe rendezi a templom építéstörténetét, a kutatás módszertanát, majd az egyes épületrészeket elemzi, a kora középkori, gótikus, majd reneszánsz és barokk emelek leírásával, végül az egyes korok kőfaragójeleit és a profilok típusait is bemutatja. A második részt teljes egészében a részletgazdag, precíz és szépséges felmérési rajzok töltik ki, a kutatást segítő jelrendszerrel, a személyes megfigyelések rendkívül értékes jelzéseivel. Példa értékű munka született, feltűnően szép grafikai és nyomdai kivitelben.