Három kortárs zarándoktemplom
Kárpát-Haza templom, Verőce
Építészek: Szűcs Endre, Tóth Péter
Szöveg: Mújdricza Péter
Fotók: Hadik András, Tóth Márton
Verőce polgármestere, Bethlen Farkas határozta el, hogy a Duna-kanyar menti településhez közeli Katalin-pusztára vezető út mentén, a Lósi-völgy vonzásában, egy erdővel borított dombon, széles körű közösségi összefogással, kalákában, közadakozásból egy templomot kell építeni: a Kárpát-Haza templomát. A fehérre vakolt téglafalú épületet – az eresz alatt a torony testétől teljes ellipszis ívben – övező ablaksor központi eleme az oltár/úrasztala mögött elhelyezkedő színes üvegmű. A mívesen kivitelezett templomi padsorok templomtengelyt felerősítő, oldalsó faelemeinek formája szintén ovális lezárású, akár búzaszemekhez, akár fák koronáihoz hasonlóan. Mesélő, felvállaltan narratív építészet ez, kozmikus léptékűvé tágítva a fogyasztói „korszerűség” fojtogató létélményét. Az épülettömeg és a toronytest enyhén befelé hajló körítő falainak kültéri homlokzatát szürke palafedés teljesíti, „lényegíti” a felhők, az ég felé.
Égi bárka Magyarföldön
Építész: Mújdricza Péter
Szöveg: Kőszegi Lajos
Fotók: Bánfalvi Zoltán, Kleb Attila, Mújdricza Péter
Már messziről látni a mélyzöld erdők karéjában úszó messzi templomot. Csak gyalog lehet Magyarföldre jutni. Talán húsz ház az egész falu. Az őrségi táj géniusza a magával ragadó, folyton változó és magába zárkózó szépség, amely óvja és őrzi önmagát – az Éden eltűnt arcát –, és csak áldozat árán fogad be bárkit.
A falu fölött mostantól templom áll. Sugárzóan egyszerű és messzire tekintő. Nem csupán szimbolikus hajó, hanem valódi bárka, amely törékeny testén hordja az egész Földet, és óriási terhével kecsesen siklik a tengerkék égen. A tizenhat oszlop között, fent, körben hatalmas ablakok övezik a templomot. A hajó tizenhat faoszlopa a hetes szám jegyében áll: az isteni hármasság és az emberi négyesség alkotja együtt. A hármasság a terek mellérendelésében, a templomhajóban, továbbá a templomhajóhoz szervesülő három tömeg által jelenik meg. A templom testét alkotó fák az Őrség erdeiből való vörösfenyők. Testükön az egész világegyetem rajzolata, a Tejút titkos térképe, navigációs terve dereng át.
Autópályatemplom – Dolina, Karinthia
Építészek: Ferdinand Čertov, Robert Morianz
Szöveg és fotó: Szegő György
A motorizáció egyre hektikusabb világában különleges szakrális építészeti funkcióvá vált az „Autobahnkirche”. Németországban egész hálózata van, Ausztriában a dolinai templom az első ilyen. Hívőnek és utazónak megnyugvást, feszültségoldást, a lélek és a test pihenését kínálja. Az a ház a regionalista modernizmus úttörő kísérlete volt, máig lenyűgöző teljesítmény. Ehhez a funkcióhoz azóta is hozzátartozik a kísérletezés, a dolinai Erdei Mária templom virtuális temető is, az épület mellett egy rozsdás vasdoboz fekszik: a közlekedési balesetek áldozatainak emlékműveként. Maga az új templomhajó a ház-forma nyeregtetős archetípusát mutatja, amely fölé egy szinte lebegő vasbeton védőlemez-ernyőt húztak. A helyszellem és alkotók többféle identitása hű tükre a helyi történelemnek – a helyi hívekhez, zarándokokhoz és a profán utazókhoz is illeszkedő.