Pancho Aréna, Felcsút

Építész: Dobrosi Tamás
Szöveg: Erhardt Gábor
Fotók: Bujnovszky Tamás

Az építészet ügyét nagymértékben szolgálná, ha egy épület már az építés során a közfigyelem fókuszába kerülhetne, ahogyan ez a felcsúti foci arénával történt. Ez esetben azonban az épület és az építkezés vulgárközéleti téma lett, az építészethez amúgy sem igen értő publikum drukkerekre és ellendrukkerekre oszlott. Az esztétikai (elő)ítéleteket az elfoglalt világnézeti térfél határozta meg.
A kritikusnak azonban semleges alapállást kell felvennie, nem drukkolhat semelyik csapatnak, legfeljebb a színvonalas focinak – akarom mondani építészetnek.
Az épület megértéséhez tudni kell, hogy az – bár önmagában is megállja a helyét – jóval több egy egyszerű stadionnál, valójában egy alapítványi működtetésű fociakadémia épület- és pályakomplexumának szerves részét képezi. A története 2006-ig nyúlik vissza, amikor az alapítvány vezetői felkérték Makovecz Imrét egy kúria-épület felújításának és bővítésének megtervezésére. Ez volt az akadémia első épülete, a kollégium. Dobrosi Tamás részt vett a tervek feldolgozásában és az építkezés felügyeletében. Így kapta meg (a Makovecz-féle munkaelosztás szerint) a második, két ütemben megépült, ügyvezetési, élettani és étterem tömb tervezési megbízását. Az épület megvalósult, a tervező letette névjegyét a területen.
A fejlesztés során törvényszerűen merült fel a centerpálya és a hozzá tartozó kiszolgáló egységek fejlesztésének igénye, amire 2009-2011 között, a folyamatosan változó, bővülő programhoz igazodva Makovecz Imre több vázlattervet is készített. A végső, 3500 fő befogadóképességű, az UEFA nemzetközi besorolása szerinti III. kategóriájú stadion megtervezésére azonban sajnos, már nem kapott időt…
Az aréna az egykori kúria-kertbe, beékelődve az alsó pályák, a kúria és egy utca által meghatározott nyolc méter lejtésű területre épült. Földbe süllyesztése barátságosabb léptéket eredményezett a kúria felől, az alsó oldalon viszont problémamentesen megközelíthető a kiszolgáló szint. Az épületek közelsége miatt a felső főhomlokzat kevéssé érvényesül, így a tervező – a második ütemben elkészült épület építészeti elemeinek megidézésével – a hosszú főhomlokzat emberközelivé formálására törekedett, a grandiózus lépték helyett. A lelátókat lefedő, lepelszerű, íves tetőt átfúró három torony építészetileg változatos, intimitást sugárzó teret és térfalat eredményez, ami nem megszokott egy stadionnál, de jól rímel a mikrokörnyezetre. Ezek a tornyok a stadion legérzékenyebb részei, itt vannak a reprezentatív bejáratok: a játékosok, a VIP-vendégek, illetve a sajtó számára. A tetőzet földig lenyúló nyúlványai elválasztják egymástól e három forgalmat, amelyek az épületen belül, szintek közötti furfangos átlátásokkal mégis érintkeznek.

Megbízó: A Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány
Felelős építész tervező: Dobrosi Tamás
Építész munkatársak: Arnóczki Imre Balázs, Szegedi Antal, Törekiné Bakó Krisztina, Király László, Vavrik Ferenc, Jóföldi Barna, Orbán Oszkár, Mikus Lídia, Kis-Simon Olivér, Dósa Papp Tamás
Belsőépítészet: Snopper Zsuzsanna
Tartószerkezet: Pongor László – Pond Mérnöki Iroda Kft.
Elektromos tervezés: Kovács Lászlóné Homonnay Zsuzsanna – Inter Ház Tech Bt.
Gépészet: Nagy László – NNGáz Kft.