A stratégiai tervezésről

Szöveg: Dr. Nagy Béla

„Congruare (vagy coordinare) necesse est”, vagyis egyeztetni (összehangolni) muszáj

Észak-Csepel térségében tervezett ingatlanberuházások távlati képe (FPH Főépítészi Iroda)

A városépítés társasjáték, pontosabban társas játék. A település az embernek nevezett társas lény élőhelye, mely az ember társadalmi léte következményeinek összességeként kultúrává nemesedik és kifejezi az azt létrehozó társadalom fejlettségét, mindenkori állapotát.

A kultúra nem tartozik a természeti törvények hatálya alá, az ember pedig – intelligenciája révén – képes kijátszani a természet szabályozó mechanizmusait; a betegségekre gyógymódokkal, a természeti csapásokra védekező technikákkal válaszol. Ennek ellenére a komplex élő környezet része, Gaia – „a Földanya” – gyermeke, de nem biztos, hogy legkedvesebb, mert a természetet talán a leghatékonyabb módon éppen az ember alakítja át. A város több mint egy-egy ember élőhelyeinek összessége, önálló szervezet, mely részeiben vagy egészében él; növekszik, fejlődik, visszafejlődik, megszűnik, újjászületik. A közösséget, a helyi társadalom egészét szolgálja, feladata a közérdek megvalósítása, a közjó szolgálata.
A közérdek megfogalmazása komoly és meglehetősen bonyolult feladat. A filozófiai problémák elkerülése érdekében a növekedés, fejlődés kifejezések minősítését elkerülendő, beszéljünk inkább változtatásról. Ha a tervezett változtatás mindenkit negatív módon érint, az értelmetlen, mert ki akar problémákat okozni magának? Akkor sincs konfliktus, ha mindenki örömmel fogadja a változtatást. Csak olyankor, ha a közösség egy részének kedvező változást a másik rész kedvezőtlenül fogadja. A tankönyvi példa a buszmegálló, ami a közösséget szolgálja, de senki sem szeretné a maga környezetében: a „Legyen, de ne az én házam előtt” attitűdöt a szakirodalom NIMBY-effektusként ismeri (Not In My BackYard).
A közjó értelmezése a közösség szintjén lehetséges, tájékoztatással, párbeszéddel, az előnyök és a hátrányok kölcsönös mérlegelésével. Kommunikáció nélkül csekély a megértés, az elfogadás, a közös célok megvalósításának esélye. Egy király nemigen indokolta meg a döntéseit, de kommunikációra még ebben az esetben is szükség volt, mert mindenkinek a tudomására kellett hozni, hogy akinek nem tetszik a döntés, és ennek hangot is ad, az kellemetlen helyzetbe kerülhet.
Európában a közösségi részvételnek hagyományai vannak. Ahhoz, hogy érthető legyen egy-egy beavatkozás, azt az egészbe ágyazva, az egész felől nézve kell értékelni. Ha mindenki jól jár a változtatás végeredményével, azt célszerű megvalósítani. Ha eközben valaki vagy valakik érdekei sérülnek, azt célszerű kompenzálni. Ez közösségi szinten meg is térül, mert a végeredmény mindenkinek kedvező. Először meg kell érteni és el kell fogadni a kitűzött célokat, amelyek eléréséhez az út konkrét feladatok megvalósítását igényli. A feladatokhoz rendelt költségek és a bevonható források összevetésével alapján el kell dönteni, mi legyen a fontossági sorrend. Ezt a folyamatot nevezik stratégiai tervezésnek, lévén a stratégia szó jelentése: „a célok elérésének tervezete”. Stratégia birtokában a változtatások egy megtervezett egész részeként valósulnak meg, érthető céljaik, okaik vannak. És a folyamat működik. Akkor is működik, ha változnak a célok, vagy ha a források megváltoztatják az ütemezést. A lényeg a közjó érdekében folytatott kommunikáción van.
A stratégiai tervezés hiányát szemlélteti a Szépművészeti Múzeum bővítése körül kibontakozott megkésett vita. Önmagában nem is érthető, hogy egy sikeres kulturális intézmény kínálatának összetettebbé tétele, működésének javítása hogyan kerülhetett ilyen éles viták középpontjába. A közjó gondolata vitathatatlan. A szembenálló vélemények igazát nem vitatva, a probléma magva a párbeszéd hiánya, a kommunikáció elmaradása lehetett. És sajnos nem ez az egyetlen citálható példa. Gyakran találkozhatunk olyan helyzettel, hogy jelentős anyagi és szellemi ráfordítással egyeztető fórumot szerveznek, amelyen az érintettek közül egyáltalán nem, vagy csak néhányan jelennek meg, és később a szervezők szemére vetik a nem megfelelő tájékoztatást*. Pedig Budapest esetében olyan meghatározó elképzelések kerültek – erősen foghíjas részvétel mellett – bemutatásra, mint például a 2020-as budapesti olimpiai nagyprojekt „master plan”-je, vagy a Budapest jövőjével kapcsolatos városrendezési elképzelések. A megrendelő tájékoztatott, a célzott közönség mégsem érzékelte a megszólíttatást, nem érezte a beleszólás lehetőségét, nem vett részt a rendezvényeken. A demokratikus kommunikáció, a participáció eszközeivel élni lehet és élni is kell.
Hosszan lehetne sorolni a nem megfelelően kommunikált terveket. Stratégia birtokában nyilvánvalóvá lehetne (kellene) tenni a közjó szempontjából a tervezett beavatkozásokat és a támogatás birtokában lehetne (kellene) megkezdeni az olyan tervezetek előkészítését, mint például a budai Vár komplex fejlesztése. Az összefüggések érintik a Budapestet az európai kulturális térbe illesztő Szent György tér térfalainak kialakítását, a Királyi Vár és környezete jelenlegi és távlati funkcióit, tereinek kialakítását vagy a Vár megközelítését, funkcióinak formálását. És a példák folytathatók „a Duna Budapest főutcája” gondolattal, a Duna „közteresítésével”, a Ráday Kult2ucca kiterjesztésével, a Hősök tere környezetrendezésével vagy egy-egy jelentősebb kulturális komplexum megvalósítása is.
A köz részvételére a részek egészbe illesztésekor van szükség. Ehhez persze az is szükséges, hogy a részek, a fejlesztések, az épületek és az épületegyüttesek valóban egy nagy egész részeiként jelenjenek meg, legyen elképzelés a „nagy egészre”. Ez az a stratégia, melynek kidolgozása és elfogadása széles körű és felelősségtudattal áthatott gondolkodást, egyeztetést, kommunikációt igényel, hogy a tervtanácsok és a szakértők akkor nem súlytalanok, ha a tervzsűrik jogi felhatalmazása egyértelműbb. Így – kávéházi eszmecsere vagy elnéző mosoly helyett – a közjó érdekeinek szolgálata valóban diktálna.

Budapest 2020 – A Dunai szigetek olimpiája
Sorvezető egy alul-kommunikált master plan rajzaihoz

BFVT Kft. - Főmterv Zrt. - Mű-Hely Zrt.: A 2020-as olimpiai nagyprojekt master plan, 2010 (olimpiaia helyszínek, kiemelt útvonalak, parkolók összefüggésrendszere)

Egy budapesti olimpia megrendezésének gondolata rendszeresen napirendre kerül. A gondolat gazdái több összetett problémakör megoldásának egyik lehetséges eszközét látják az olimpiában. A Dunai szigetek Olimpiája alkalmat ad(hat) Budapest és az ország fejlesztésére. A főváros alapvető településszerkezeti problémák tömegét cipeli és minden nap megoldatlan társadalmi-, gazdasági- és környezeti problémákkal kell szembe néznie. Egy rendezvény – legyen az akár egy olimpia – önmagában persze nem old meg semmit, hiszen az nem egyéb, mint több tucat sportágban egyidejűleg és egy helyen megrendezett világbajnokság. Budapesten már volt számos világverseny és a város egyenként képes sikeresen lebonyolítani ilyen eseményeket. A kihívás a nagyszámú verseny egyidejű megrendezésében rejlik. A több tízezer versenyző, kísérő, a több tízezer média küldött és a több százezer látogató mozgásának megszervezése komoly próbatétel, mely jelentős infrastruktúra fejlesztést feltételez. De a közlekedést, a versenyző- és látogató-mozgató logisztika rendszerét úgy kell kialakítani, hogy az egyrészt alkalmas legyen az olimpia kiszolgálására, másrészt a meglévő elemek felhasználásával olyan térbeli rendszer alakuljon ki, mely biztosítja Budapest városfejlesztésének új alapokra helyezését, új városevolúciós szakasz nyitását. A gondolat lényege a Duna menti fejlesztés prioritása, a Duna Budapest főutcájává alakításának eszméje. A Duna, a Dunapartok, kiegészülve a dunaparti olimpiai helyszínekkel a városi élet integráns részévé válnak, a versenyek rövid periódusát követően a sport- és szabadidős funkciók a budapestieket szolgálják. A strukturális transzformáció, a városszerkezet átalakításának hatékonysága az üzemeltetési-, működési -, működtetési – és fenntartási költségek csökkenésével lenne mérhető. Hatékonyabb városszerkezet, hatékonyabb közszolgáltatás, kevesebb költség… és egy szép rendezvény, mely alkalmat ad a nemzeti büszkeségre…

„A 2020-as olimpiai nagyprojekt master planja és a kapcsolódó fejlesztések költség-haszon elemzése, költséghatékonysági vizsgálata” című dokumentációt a BFVT Kft. – FŐMTERV Zrt. – Mű-Hely Zrt. konzorcium dolgozta ki, a PricewaterhouseCoopers Kft. És a Közlekedés Kft. bevonásával, 2010 májusában. Az ábrák, térképek a Dunai szigetek olimpiájának lehetséges olimpiai helyszíneit és azok környezetét mutatják be a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott un. „Olimpiai Master Plan” léptékében, részletezettségében.