Typotex, a 2007-es kötet 2. kiadása. 164 oldal

Szöveg: Szegő György

Az MÉ 2013/8. Utóiratában az antik mágia forrásaira támaszkodó Az Olympos mellett – Mágikus hagyományok… c. két kötetet humán tudományos forradalomként mutattam be, „szerzőinek átfogó tanulmányai alapján az egyiptológia, a hebraisztika, a klasszika filológia és az archeológia tudományában fordulat van, amely kiterjed a medievisztika és a néprajz aktív közreműködésére is”. Szerkesztője, Nagy Árpád Miklós szerint: „némi éllel: az antik mágia kutatása belép a tudományos szinkretizmus korszakába”. Kritikusan szól az elmúlt évtizedek humán tudományairól, amelyek átvették a középkori ítéletét: a vallás és a mágia antagonisztikus ellentétben állnak. Fenti munka utolsó fejezeteit éppen Láng Benedek írta a mágia poszt-antik történetéről, középkori továbbéléséről.
Láng az áttörés éveiben doktori disszertációként összeállított egy angol nyelvű monográfiát Learned Magic in Central European Libraries in the 15. century címen. Ennek melléktermékeként a „középkori tanult mágia” történetét tekinti át a Typotex-kötet most második kiadásban. Prológusa felidézi azt „mágus-zsinatot”, amelyben a tudósok megpróbálnak védekezni a pápa és a bíborosok vádjai ellen, miszerint az üdvözülés „a mágusok és nekromanták által minden nép kárhozatává vált”.
A középkorban a tudás átadását a „hét szabad művészet”, a septem artes liberales köré szervezték. A korai keresztény hagyomány szerint a nyelvvel kapcsolatos három diszciplina – a trivium – a grammatikát, a retorikát és a dialektikát fogta össze. A quadrivium négy természettudományi eleme: az aritmetika, a geometria, a zene és a csillag-tudomány. Ennek struktúrája jelenik meg pl. a Chartres-i katedrális nyugati kapujának figuráiban.
De Petrus Alfonsi 12. századi kikeresztelkedett zsidó tudósként arab tudományos szövegek latin fordítója. Szerinte a dialektika, az aritmetika, a geometria, az orvostudomány, a zene és az asztronómia mellett a hetedik szabad művészet a necromantia: „akik nem hisznek a jövendőmondásban, azok [a hetediknek] mondják a filozófiát. Akik pedig nem tanulmányozzák a filozófiát, azt mondják, a grammatika”. Idézi Alfonsi Disciplina Clericalis (Egyházi tudomány) c. művét Láng – Charles Burnett : Talismans: Magic as Science? Necromancy among the Seven Liberal Arts (1996) alapján. A vitában született új tudományosságot követi nyomon az 1. fejezet.
A 2. fejezet a Természetes mágia, a 3. a Talizmán-mágia, legvégül a 6., a Kik voltak a középkori mágusok? címet viselik. Mivel a magyarországi források elpusztultak / szétszóródtak, igen fontosak a szerző kutatásai, többek között a krakkói Biblioteka Jagellońska, a római Bibliotheca Apostolica Vaticana, a göttingai Universitäts Bibliothek vagy – éppen Ulászló király imádságoskönyvénél – az Oxfordi Bodleian Library szövegei között.
Zárszóként F. A. Yates (1899-1981) angol kutatónő a Giordano Bruno és a hermetikus hagyomány (1964) c. könyvéből „Yates-tézisként” ismertté vált állítása válik sarokkővé. Yates szerint a modern természettudós elődjét nem a középkori és reneszánsz értelmiség körében, hanem inkább a reneszánsz mágusok között érdemes keresni. A legitimitás problémája újra vita tárgya, segítve a tudomány kíváncsiságának fenntartását.