Műterem-ház, Debrecen

Építész: Kovács Péter – Ybl Miklós díj 2015
Szöveg: Kőszeghy Attila
Fotók: Bujnovszky Tamás

Nyilvánvaló, hogy indokolt a legkiválóbb építészeti alkotások műértékként történő védelme, függetlenül attól a szerencsétlen helyzettől, hogy alkotójuk még él. Így ugyanis épülete „normális esetben” védelemre érdemtelen. Azt kívánom, hogy a debreceni Ötmalom utcán megvalósult ház elsők között legyen az élő építészek védett alkotásainak listáján. (…)
Kovács Péter Ötmalom utcai műterem-épülete „pofátlan” illeszkedésével a város legősibb tömbjeire kivetülő szellemi élményt ad. Befészkelődik a régi polgárházak közé, felértékelve azok cafrangmentes tömegét, álépület-kapuit. A cseréptetők majdnem-monoton szövetessége könnyedén rokonul a fehér (a rávetülő árnyak és színek folytán tónusokban és színekben gazdag) homlokzat-tető majdnem-monotonitásával. A fehér felszínnel ölelt, nagyszerűen jellegtelen szürke kapu és ajtó gondosan megformálatlan semmilyensége szándékosan nem rivalizál a régi debreceni fakapukkal, ugyanakkor építészeti eszközzel utal a szomszédos alumínium lemezes kapu silányságára. Dzsesszes disszonancia, amely ismételt odafigyelésre késztet.
Az Ötmalom utca sarkán álló Kovács-térplasztika nem illeszkedik. De nem is provokál. Igényli a kapcsolatokat, de, a szellemi kapcsolat minőségét tekintve nem tud (nem akar) engedményt tenni. Nem illeszkedik a fehér műterem-ház, ahogyan nem illeszkedett korábban egy kisbolt vagy kovácsműhely sem. De szerethető a gyerekeknek, tájékozódási pont a megértésre készséges öregeknek, és a háborgásra hangoltaknak is témát ad.

Építész: Kovács Péter DLA
Építész munkatársak: Hajdú Barna, Kazamér György
Statika: Dezső Zsigmond
Épületgépészet: Bodó Béla
Elektromos tervező: Nagy Zsolt
Közlekedés: Tarcsai László