Az AZ W kiállításának megnyitó előadása

Szöveg: Boris Podrecca

Amikor a 87 éves Max Fabiani 1952-ben átvette az akkori bécsi Technische Hochschule díszdoktori címét, eltöltött néhány napot a városban, melyben közel fél évszázadot élt, mint az egyik legnevesebb, de egyben legkeményebb építész. A döbbent Körner államelnököt – aki az idős kitüntetettől nosztalgikus visszatekintést várt – azzal lepte meg, hogy beszélgetésükben felvázolta az alpesi ország jövőbe mutató programját, melyet 1958-ban írásban is feljegyzett. Eszerint Bécsben a kisebb városok példáját követve könnyen áttekinthető párhuzamos utcákat, elkerülő utakat és tereket kellene kialakítani.
Nem a német modellt kell követni, hanem a saját hagyományra, a forma szabadságára kell alapozni, mert a díszítőkedv is fontos és a képzőművészettel jól megfér a különlegesség és a tréfa is. Vidéken, az alpesi tájban újra kell gondolni a vendégfogadó jelentését, mert minden szempontból ez a helység igazi központja, ahol a valódi találkozások zajlanak. Hansen koncepcióját minden megfontolás ellenére tovább kell vinni, és ki kell építeni a városi vasutat. A pályaudvarok környékén és néhány meghatározott helyen felhőkarcoló-csoportokat(!) kell építeni, melyek a lakhatás nagyon is ökonomikus módját biztosítanák. Ki kell dolgozni egy új, modern védelmi rendszert(!). Az atomfegyverkezés ugyan elutasítandó, de egy rakétavédelmi rendszeren érdemes lenne gondolkodni.
Könnyen elképzelhetjük, milyen szorongva fogadták akkoriban Bécsben Fabiani gondolatait, melyek ugyanakkor ékes bizonyítékai annak a minden életkorában felfedezhető, innovatív ötleteket fellobbantó életerőnek, annak a szellemi nyugtalanságnak, melyet joggal hasonlíthatunk Leonardóéhoz, s amely Fabiani legkérdésesebb munkái mögött is felfedezhető. Módszere éppen az ellentettje két honfitársa, Camillo Sitte és Jože Plečnik módszerének. Míg Sitte az olasz város mérsékelt és egyenes elemzéséből vezeti le elméletét, Plečnik pedig az építészeti alkotással szemben veleszületett szkeptikusként heves vitát folytat a történelemmel, addig Fabiani számára az építészet egyike a számos tudományágnak, melyet a valódi építésznek az elemektől a teljes régiót ellátó hálózatig, széles ívet átfogva kell tudni kezelni.

Fordította: Beliczay Zsuzsa