H13 Diák és Vállalkozásfejlesztési Központ, 2013. május 6.

A Magyar Építőművészek Szövetsége május 6-án tartotta 2013. évi rendes közgyűlését. A közgyűlés elején olvasták fel Borvendég Béla nyílt levelét, amelyben egy 1989-es felszólalását idézi, párhuzamot vonva a mai helyzettel. A levél zárórészletét közöljük, a teljes szöveg a meszorg.hu oldalon olvasható. Sáros László György elnöki beszámolóját lapunk új Utóirat rovatában találják.

Részlet Borvendég Béla tiszteletbeli MÉSZ elnök nyílt leveléből:

(…) Sokan vagyunk itt ebben a teremben, akik tanúsíthatják, hogy az állami tervezés eme óriási szellemi koncentrációjának puszta létrehozása volt a Hatalom talán első és egyben utolsó koherens koncepciója az építészeti tervezéssel kapcsolatban. Minden, ami utána következett, már csupán megesett, mert minden handabanda ellenére nem az alkotószellem megsokszorozása, fölszabadítása volt a Hatalom alapvető célja, hanem – éppen ellenkezőleg – az alkotó készség rendszerbe állítása és féken tartása.
Szerencsére ezt a célt sohasem sikerült precízen megvalósítsa, csak úgy magyar módra. És ha a pozitív eredmények listája nem is nagyon hosszú, annál inkább az a viszonylagosaké, amikor is a központi vagy helyi hatalom gyakran kétségbeejtően dilettáns elgondolásait sikerült a „nagyon rossz” irányból a „még éppen elfogadható” felé fordítani.
Elmúlt évtizedeink építészete kibírja az összehasonlítást a hozzánk hasonlítható balsorsú országokéval. Sőt talán egy ujjnyival jobb is azokénál. Nem hiszem, hogy ennek a szakmának több szégyellni valója lenne, mint bármely másiknak. Mindent megtett, ami lehetséges volt. Az utóbbi az, ami elégtelennek bizonyult
Azért most, amikor az építészet és a szakma jövője és megújítása a tét, joggal követeljük, hogy a kormányzat az állami tervezés kifosztott és léket kapott hajóját ne bízza a forgószelek szeszélyére. Nem szubvenció, támogatás kell ide, hanem a privatizáció reális és méltányos módjának megtalálása, és ennek biztosítása Az erre alkalmas és vállalkozó tervezőt kell tulajdonossá tenni, és a többit rá és munkatársaira kell bízni. Tehát a kiválasztódásra. Ha ez az erkölcsi érv kevés, tessék utána számolni, hány tízmilliárd forint extraprofitot sajtolt ki a pártállam ezekből a szellemi nagyüzemekből. Anélkül, hogy legalább a bővített szellemi újratermelés föltételeit biztosította volna. Nem kegyről, hanem jussról van szó tehát. És nem csak a miénkről, hanem a magyar társadaloméról, a magyar kultúráéról. Joggal követeljük a törvényhozástól, hogy alkosson olyan törvényt, amely végre korszerű keretekbe foglalja a környezet, az épített környezet, az építészeti örökség óvását és védelmét.
Ha verseny van, hát legyen, de tisztességes és minőségi szelekció, olyan, ami az építészt és a társadalom közös érdekeit szolgálja! Ha kultúra áru, legyen reális és méltányos az ára. Ha a tervezés üzlet, legyenek meg a tisztességes kereskedés egyértelmű szabályai és jelzései. Ha az építészet szakma, legyen sajátosságainak megfelelő korszerű és hatékony a képzés és a továbbképzés. Más szóval, ha az alkotás, az értékteremtés, a kultúra a nemzeti túlélés arany fedezete, adassék meg az építészet rangja, illő erkölcsi és anyagi megbecsülése.
Tudom, hogy ez a követelés nem új és nem is kevés, bár csupán a minimum. Mindeddig azonban sikerrel tért ki előle mind az ÉM, az ÉVM, a Szakszervezet, az MSZMP stb. Most mégis tisztelettel, de határozottan tesszük le a KÖHÉM asztalára, a kormány asztalára, a pártok és a parlament asztalára. És ha az illetékesek úgy éreznék, hogy egyedül nehezen boldogulnak vele kijelentem, hogy a MÉSZ-ben és a létrehozandó független Építész Kamarában kitűnő segítőtársra találnak majd. A most visszavonulóban lévő építész generációnak ugyan már-már szinte sajnos mindegy,de nagyon jó lenne, ha a most cseperedőt ne külföldről kelljen majd hazacsalogatni, ha majd jobbra fordulnak a dolgok.

Vedres György-díj 2013 – László Tamás

Az 1987-ben elhunyt, néhai Vedres György Ybl-díjas építész emlékére özvegye Vedres György díjat alapított. A díjat 2013. évtől minden évben egy építészmérnök kaphatja meg. A díjat a Magyar Építőművészek Szövetsége Elnöksége ítéli oda a “Vedres György díj Bizottság” javaslata alapján. László Tamás építész a MÉSZ Közgyűlésén vehette át a díjat kiemelkedő építészi tevékenységéért, nevezetesen a gödi Piarista Szakiskola, Gimnázium és Kollégium asztalos és kőfaragó műhelye tervezőjeként, Golda Jánossal végzett munkájáért.

„A terület nyugati határán emelt új műhelyépület alaphangvételével, szellemiségével azonos világot képvisel, itt azonban már mód nyílt mélyebb összefüggéseket hordozó, összetettebb építészeti kompozíció megvalósítására. Határozott szándékkal határfalat képez a Duna felé, befelé fordítja a szakiskola, a műhelyek zajos világát, kellemes hangulatú belső udvar meghatározó térfalát is képezve. Ahogy a terep fordul, úgy fordul a ház tömege is, a legizgalmasabb játék éppen ebből fakad. Ismét pontosan találja meg a ház a helyét, csak itt és így lehet jelen, a traktus keskenyedik, visszahúzódik a tető túlnyújtása is. Csak ott fut az ereszt megtámasztó két szint magas fapillérek sora, ahol az indokolt, miközben sokkal kevésbé tektonikáról beszél, mint a ligetben meghatározó feketefenyők vertikalitásáról. A környezetbe illesztés következetes, ugyanakkor a tudatalatti mélyebb rétegeit is megszólító gesztusai.”

Okrutay Miklós: Idézőjelek. A gödi piarista szakiskola új műhelyépületei. MÉ 2012/4