A Fondazione Prada kiállítási központja, Milánó

Építész: Rem Koolhaas
Szöveg: Lővei Pál
Fotók: Bujnovszky Tamás

A 2015. május 1-jén megnyitott milánói világkiállításhoz egész sor más kulturális esemény is kapcsolódott a városban, részben az expó adta lehetőségeket kiaknázandó, másrészt a látogatók hosszabb tartóztatása, a turisztikai vonzerő növelése érdekében. A Milánói Triennálé 1933-ban megnyílt „birodalmi” csarnokában rendezték meg a világkiállítás mintegy kétezer műtárgyat felvonultató művészeti tárlatát Művészetek és élelmiszerek, rituálék 1851 óta címmel (lásd írásunkat a Passzázs rovatban – a szerk.). A Dómmal szemben álló Palazzo Reale nagyszabású kiállításai (Lombard művészet a Viscontiak és a Sforzák idején, Leonardo da Vinci 1452–1519) közül különösen a második bizonyult közönségmágnesnek – a kölcsönzések gazdagságát és a művészettörténeti háttérmunkát tekintve méltán.
A Prada divatcég döntően a 20. század második felének alkotásait gyűjtő, bár a reneszánszra is figyelő művészeti alapítványa, a Fondazione Prada az expó kapunyitását követően, május 9-én avatta fel új milánói kiállítási központját. A város déli részén, a történeti városközpont határától nem is túl messze, a Porta Romana vasútállomás környékén átalakulóban lévő ipari területen egy az 1910-es években – a Prada 1913-as alapításával egy időben – emelt desztilláló üzem épületegyüttesét használták fel és bővítették ki, a legkényesebb kiállítói igényeknek is megfelelő, változatos téregyüttest hozva létre. A Rem Koolhaas nevével fémjelzett építészeti munka nem műemléki helyreállítás – az ipari együttes itáliai mércével mérve valószínűleg nem is tekinthető műemléknek –, de nem is zöldmezős kortárs építkezés, hanem a kettő egymással vitatkozó, látványos elegye.

Építész: Rem Koolhaas
Társtervezők: Chris van Duijn, Massimo Alvisi
Statika: Favero & Milan
Gépészet: Favero & Milan, Prisma Engineering
Akusztika: Level Acoustic
Installáció: Ducks Sceno