Ösztönösség és tudatosság Zalotay Elemér építészetében

Szöveg: Szegő György

Zalotay-ház, Ziegelried, Fotó: Lugosi Lugo László

Nemrégiben módom volt azt a referenciaépületet megismerni, amelyet Zalotay Elemér a svájci Ziegelriedben saját lakóházaként megépített. Zalotaynak is, az épületnek is – mivel a szalagház építési rendszerét alkotó szerkezet elvén épült– mítosza van. A ház megismerésén kívül ennek a mítosznak bizonyos elemei is gondolkodásra késztettek. Ennek a gondolatsornak azt a címet is adhatnám: „A modernista építész – a szaturnikus embertípus”. Hangsúlyozom, hogy nem konkrétan Zalotayra gondolok, nem horoszkóp készítése a célom, de az asztrológia ismeretanyagából kiindulva pszichológiai következtetésre nyílik lehetőség, amely a modernista építész egy karaktertípusát vázolja. A vázlat (Dr. Pressing Lajos pszichiáter elméletének továbbgondolása) olyan általánosítás, amelynek Zalotay – éppen említett épülete és a heroikus harc révén, amellyel azt létrehozta, és amellyel azt a svájci társadalmi környezettel szemben védi – magasan felette áll.
Zalotay a lovagokhoz hasonlítható, amikor házát építi és védi. De nem Artúr király köréből való, hanem inkább a későbbi, idealista utód: Don Quijote fajtájából. Ő magányos harcos, egymaga építette fel a házát sokévi aszketikus élet termékeként, maga teremtette szűkös anyagi forrásból. Magánya annyira teljes, hogy egy személyben ő a víg fegyverhordozó is, az önként vállalt fizikai és adminisztratív gyötrelmeket csak saját humora segít elviselni. Ez a humor szinte mindig ironikus, a legélesebb akkor, ha a nyelvét önmagán köszörüli, a leglíraibb, ha építészeti koncepciójának jövőjéről sző terveket. Zalotaynak az építészet az imádott Dulcinea, háza a hozzá írt költemény. Lovagi küzdelmeire pillantva írom le az alábbi, nem túl vidám hipotézist.
Zalotay építészete olyan fajtájú és fajsúlyú, hogy már küzdelme mitikus jegyei nélkül is az építészet kozmikus jelentésére tereli a figyelmet. Az építészet mint foglalkozás az ősi asztrológusok szerint a Szaturnusz uralma alá tartozik, mint a többi szakma, melyek szorosan kötődnek az anyaghoz, a földhöz: a sírásó, a földműves, a fazekas, a téglavető, a kútfúró és a szobrász. Kétségtelen, hogy közülük az építészé a leginkább szocializált tevékenység. Ahhoz, hogy építésszé legyünk, a szaturnuszi karakter szükséges, de nem elégséges feltétel. Zalotay a szaturnuszi jellemvonásokból éppen azokkal rendelkezik, amelyek – konkrét és átvitt értelemben – az anyaggal szembeni küzdelemhez és a felette aratott győzelem kivívásához kellenek. Milyen jellemzői vannak általában a szaturnuszi uralomnak? Az asztrológusok és az alkimisták a Szaturnuszt a négy őselem egyikével, a földdel rokonítják: a hidegség, szárazság tulajdonságaival ruházzák fel. A hőmérséklet csökkenése sűrűsödést, összehúzódást jelent, eredménye a megmerevedés, a kristályosodás. Az ember ezeket a folyamatokat leste el a természettől, hogy építőanyagai előállításához felhasználja. A modernista építészet számára ennek a technológiai folyamatnak az elméleti analógiája is döntő: a funkciók anyagba merevedett lenyomatát jelentik és jelképezik, materialista és szakrális értelemben.