Friedrich Kiesler, Osztrák Kulturális Fórum, 2015. február 23 – április 2.

Szöveg: Götz Eszter

A Végtelen ház gipszmakettje, 1959

Magyarországon először látható kiállítás a közép-európai avantgárdot az Egyesült Államokba vitt építész-designer zseniről, Friedrich Kieslerről. Az Osztrák Kulturális Fórumban bemutatott anyag a Friedrich és Lillian Kiesler Magánalapítvány kezdeményezésére állt össze, és a művész mindegyik alkotói korszakából, minden fontos munkájáról néhány fotót, rajzot, diagramot hozott Budapestre.
Mennyiségében szerény, mégis lenyűgöző az összeállítás, ráadásul olyan helyszínen, ahol építészeti témájú események viszonylag ritkán szerepelnek. A kiállításhoz készült kétnyelvű füzet is jól foglalja össze az életmű jelentőségét és kiemelt pontjait, és bőséges fotóanyaggal kíséri azt.
Kiesler szintetizáló látásmódja még ma is kicsit túlmegy a közízlés számára érthető szinten. Gazdag európai hagyományból merített, az orosz konstruktivizmus és a Bauhaus alapjairól indulva, ezt gazdagította tudományos kutatásaival és végtelenül merész térstruktúráival, melyekkel az ideális formát igyekezett a valóságban is láthatóvá tenni. A húszas években készített lebegő város koncepciójától a New Yorkban megépített, hatalmas szemet formázó mozin át innovatív színházterveiig és végül, az életmű megkoronázásaként, a halála évében, 1965-ben elkészült jeruzsálemi Könyv Szentélye épületéig Kieslert mindvégig a látvány és a forma totális harmóniája izgatta. A modelleken és rajzokon fennmaradt „végtelen ház”, a dobozszínházat felváltó, háromdimenziós térszínpad, a rajzokkal ábrázolt audiovizuális berendezés, a Vision Machine, a színpadi díszletek, áruházi kirakatok és kiállítási installációk, az innovatív kísérletek, vagy a Peggy Guggenheim számára készített tér-kiállítás, az 1947-es The Art of This Century fantáziadús termei alapvetően meghatározták a 20. század második felének újító művészeti mozgalmait. Akkor is, ha Kiesler hatásával csak az utóbbi években kezdenek foglalkozni.
Utópiákat alkotott, olyan előremutató kísérleti tereket, amelyekben a totális látványt, a tér és az ember komplex egységét akarta megvalósítani. A Columbia Egyetemen működtetett Design Korrelációs Laboratóriumában a design és az emberi viselkedés, illetve mozgás összefüggéseit kutatta, bútorterveket és térkoncepciókat készített pontos geometriai számítások alapján. Ez megelőlegezte a ma biomorf tervezésként számon tartott irányzatot, de a parametrikus építészetnek is egyik forrása volt. A kiállítás mindezt a sokfelé ágazó, tudományos és művészi szemléletmódot néhány tucat nagyméretű fotóval és táblával látványosan tálalja a nézők elé.