Wien Museum, 2010. 01. 20-05. 02.

Erwin Pendl: Steinhof Szanatórium, Kurhaus, Wien Museum, 1907

A 19. század 3. harmadában és a múlt századfordulón Bécs vált a pszichikai betegségek kezelésének európai fellegvárává. Ez a pozíció, ha nem is kizárólagosan, de erősen kapcsolódott Sigmund Freudhoz és korszaknyitó pszichoanalitikai művéhez. Az ő lelki traumákról alkotott forradalmian új szemlélete a bécsi fin de siécle életérzésének és kultúrájának fontos eleme lett.
A tárlat bemutatja, hogy Freud lelki betegség értelmezésétől függetlenül is számos egykori képzőművész, építész, költő és író munkásságára hatott a lélektan, az őrültség újfajta, humánus társadalmi kezelése. Vajon az elmegyógyászati intézetek építészeti terveinek, a diagnózishoz használt fotográfiáknak vagy a páciensek által alkotott képeknek vagy a betegekről, neves kezeltekről készített portréknak volt-e szerepe a múlt századforduló európai kultúrájának alakulásában?
A bécsi Városi Múzeum kiállítása alapján a válasz egyértelmű: az „őrültek és bolondok” direkt módon mágikus energiákat közvetítettek az alkotó szféra felé, ugyanakkor a nagyvárosi polgárság évszázados békéjét megingatva hatottak a kultúra egészére is. A modern városi élet traumái, gyakran méltán borzalmasnak nevezhető mozzanatai, és az őrülettől való fóbia-szerű félelem – a mindennapi életet egyre inkább meghatározó új technológiákkal együtt – rányomták bélyegüket a hétköznapi munkára és az egész felgyorsult, szorongásokkal teli világvárosi életre. Ennek a szélesebb hatásmezőnek friss felismerése új impulzusokat adott a modernek műtörténeti kutatásához is. Ebből villant fel fejezeteket a tárlat, melynek kurátorai Gemma Blackshaw és Leslie Topp a brit Orvostörténeti Múzeumban rendezték meg először ezt a kiállítást. A téma általuk átfogott kulturális kontextusa olyan sikert aratott Londonban, hogy most a döntő többségében Bécsből elszármazott/kölcsönkért (mű)tárgyak hazai „vendégjátékára” is sor került.

Szegő György