Hungarovox, 2014, 363oldal, a szerző rajzaival

Szöveg: Szegő György

Nagy Gábor harmadszor teszi közzé kötetbe rendezve „szakcikkeit”. Száraz hangulatú kifejezés; a szerző szövegei azonban a lehető legvidámabb formában gondolkodnak az épített idő múlásáról és a műemlékvédelem szent elhatározásáról – mármint hogy meg kell állítani az időt. Ha hagyják a körülmények, ha nem. „Heidegger úgy fogalmaz, hogy a nyelv ősforrásánál a szó még nyílt volt és többértelmű. az egyértelműség, a szűkítés, a tudomány és a logika vívmánya.” Nem is tudom, lehet, hogy Nagy Gábor nem véletlenül idézi Heidegger gúnyos bon mot-ját. ezzel akar kibújni a tudomány és a logika ketrecéből. S amikor esettanulmányt ír, külhoni példával hasonlít össze itthoni „nem-tudást”, nagyon is komolyan tréfál. De az olvasó észre sem veszi, hogy a fele sem tréfa. A legfegyelmezettebb oldalakon éppen a szerző rajzai „olvashatók”. 1988-ban kezdett publikálni a Műemléklap folyóiratban. El is meséli a Nem is tudom, miért gyanús az, ha nincs baj című írás körüli bonyodalmakat. Azóta is bőven – hogy nem mondjam: csőstül – van miről írna.