Édesapámnak, nagyapámról. Bocskai út, TIT Stúdió, 2009. október 12. – november 1.

A volt Bocskai zsinagóga, 1935-36 (Budai Izraelita Hitközség zsinagógája, Hamburger Istvánna)

Novák Ede unokája, Novák Mária elhatározta, hogy kiállítást ajándékoz édesapjának. Az életmű ugyanis feltáratlan, az építész egyetlen, szűkszavú életrajza, a Tér és Forma, illetve az Új Építészet-beli publikációk, a szakirodalomban előforduló néhány említés jelenthetett csak kiindulópontot egy termékeny tervezői pálya, és (a Barát Bélával közös) építésziroda munkájának bemutatásához.

Fehérvári Zoltán, a kiállítás szakmai segítségével, kivételes alapossággal adatolt életműjegyzék 106 épületet, tervet, pályázati munkát sorol fel. Ebből 77 Barát Bélával közös épület, hat Novák Ede önálló, vagy mással tervezett munkája. Tizenöt pályázaton vett(ek) részt, s nyolc megvalósulatlan tervet ismerünk a mai napig. Az épületanyagból végül 46-ot láthatunk, főként fotókon, hisz csak azokról az épületekről lehetett terveket kiállítani, melyekről a Fővárosi Levéltár, a BTM Kiscelli Múzeum, az Építészeti Múzeum, a KÖH vagy a Budapesti Városvédő Egylet gyűjteményében ilyet őriznek. Így kaptak hangsúlyt a Posta anyagszertár raktárcsarnoka (Gyáli út 18-20.) – ami a korai vasbeton építészetünk emléke 1924-25-ből –, és a Budai Izraelita Hitközség zsinagógája (Zsombolyai u. 6.) mellett Deutsch Emil és Zsigmond villája (Érmelléki út 8.) vagy Goldziher Károlyné (Eszék u. 3.) és a Schwartzer féle Szanatórium Rt. bérházai (Kékgolyó u. 12.).

Közraktár u. 22/b-c., 1940-41 (Barát Bélával és Hofstatter Bélával)

A kiállítást két tanulmány kíséri: Fehérvári Zoltán Életrajzi vázlat Novák Edéről című írása az építész életének és életművének, a kutatás eddigi állását tükröző, és az egyes épületeket stílusirányzatokhoz illesztő, gondos ismertetése. Cs. Plank Ibolya Fotográfusok és épületek tanulmánya nem Novák Edéről, hanem a Barát–Novák építésziroda által tervezett épületek fotóiról, az építészeti fotózásról, s a fotó sokarcúságának, megértésének, használatának interdiszciplináris voltáról szól.

Két vitrinben Novák Ede személyes dokumentumait, két paravánon az életmű és kiállított anyag adatait tartalmazó táblázatokat találunk. A két lapozóban – ahogy a falakon is – az építés időrendjében, egymás mellett láthatóak a Berger Rezső, Seidner Zoltán és Kozelka Tivadar által készített korabeli, az átadás állapotát tükröző, reprezentatív fotográfiák és a mai, a dokumentálás szándékával készült darabok.

Szűkre szabottsága mellett is több lényeges kérdést felvet a kiállítás. Az egyik a fotózóé, s a digitális tökéletességbe vetett hit mindenhatóságát kérdőjelezi meg az itt látható több évtizedes képek mesterségbeli tökélye, a szakma gyakorlásának aprólékossága, pontossága, sőt szellemessége. A másik – a Ferkai András megnyitójában is elhangzott kérdés – az építészettörténészé: hogyan oldható fel az építészirodai gyakorlat és az egyéniséget kiemelni vágyó kanonizálás közti ellentmondás? Szükséges-e egyáltalán a sajátkezűség megismeréséhez ragaszkodni? És talán a további örökösök is előveszik, közkinccsé teszik az építész hagyatékát.

Lantos Edit

Lugos János villája, Budapest I. Szirtes út 9.