Anish Kapoor: Arcelor Mittal Orbit

Szöveg: Szegő György

Az olimpiák és világkiállítások el sem képzelhetők az architektúra léptékében fogant „jel” nélkül. (A látványterven a torony mögötti stadion építészek: Populous (architects) és Sir Peter Cook. A budapesti egykor reménybeli és ma tervezett Olimpiákról lásd a 2010/3-as szám Esszé rovatában Nagy Béla Közösség, kommunikáció – A stratégiai tervezésről c. írását, amelynek illusztrációit Budapest régi és új olimpiai terveiből válogattuk). A londoni sajtó „különös, hűvös, bonyolult” jelzőkkel fogadta a korábban Turner- és Velencei Aranyoroszlán-díjas, indiai származású brit sztárszobrász, Anish Kapoor(56) friss tervét. A 115m magas, 1500 tonnás acél konstrukcióról a művész szerényen azt mondta: „a művet a párizsi Eiffel-torony helyett a Bábel tornya inspirálta”. A Londontól keletre fekvő Stratfordban tervezett olimpiai-faluban 2011. decemberében átadandó „Arcelor Mittal Orbit” elnevezésű építmény költségei 22 milliárd fontra rúgnak, amelyből 19,1 milliárd fontot a névadó, az ugyancsak indiai eredetű Lakshmi Mittal(60), a világ legnagyobb acélbirodalmának tulajdonosa ajánlott fel London főpolgármesterének, Boris Johnsonnak. A felajánlás bejelentésére a nemrég rendezett Genfi Világgazdasági Fórumon egy 42 másodperces találkozót szerveztek – a hely és az időzítés így is biztosította a világ figyelmét. A londoni építkezéseket szimbolizáló „képzőművészeti” hír a labdarúgó VB zárásával átlépi saját jelentőségét.
A mecénás eddig kerülte a művészeti projektek szponzorálását, ezúttal is a „névadásban” rejlő PR lehetőségeivel magyarázzák a majd 20 milliárd fontos gesztust. Az olimpia-szkeptikus kritikák által „óriás vízipipának”, „mutáns pozannak”, „stratfordi kolosszusnak” csúfolt plasztika tetején étterem és kilátó nyílik, s a jövő el fogja dönteni, hogy az acélgyáros művét és nevét szívébe zárja-e annyira a publikum, mint a párizsi testvér jelképéét. Ott évszázadnyi kitartással dicsőítik Gustave Eiffel nevét a látogatószám és az ajándéktárgy-kereskedelem gigabevételei.