Ornamentika és őszinteség
Antoine Picon interjú az Architektura Muratorban
Szöveg: Götz Eszter
Varsói testvérlapunk, a lengyel Architektura Murator 2014/4. számában terjedelmes interjút közöl Antoine Picon professzorral, a Harvard Graduate School of Design építészettörténet professzorával, akinek 2013-ban jelent meg az Ornament: The Politics of Architecture and Subjectivity című kötete. A téma korábban az MÉ tematikus számában is szerepet kapott, ezért érezzük fontosnak, hogy az interjúról rövid összefoglalót adjunk – a szerk.
Picon az ornamentika újfajta szerepét vizsgálja a modern utáni építészetben. Adolf Loos-nak az ornamentikát elutasító modernizmusától a Bauhauson és a posztmodern át a kortárs digitális építészetig fogja össze a díszítés szerepének változásait, és elsősorban a technológia hatását követi az építészetelméletben. Picon teóriája újrafogalmazza a díszítés mai szerepét, és már nem hozzáadott elemként, hanem a gyakran egész homlokzatot meghatározó, strukturális elemként azonosítja. Példái között megemlíti Rudi Ricciotti Marseilles-i Európai és Mediterrán Civilizációk Múzeumát, amelynek csipkeborítása betonból készült és mint bőrfelszín takarja be a teljes épületet; vagy Herzog & de Meuron pekingi Madárfészek stadionját és Toyo Ito Taichung-i Operaházát. Mindezek az épületek újfajta módon értelmezik a homlokzat és a belső tér szerepét, az átforduló felületekkel és a szerkezeként alkalmazott homlokzati kialakítással megbontják a tektonika korábbi szabályait az építészet vonatkozásában.